Kevermes – Boldogmondások, avagy kezdő lépések

Az MPE Országos Cigánymisszió kevermesi csoportjában ezúttal Máté evangéliumából az 5. rész elejét tanulmányoztuk, amit „Boldogmondások” néven ismernek a legtöbben. Ezúttal viszont egy újabb megközelítésből néztük át Jézus ottani kijelentéseit a boldogságról – vagy, ahogy egyes fordítók javasolják: az áldásról. Talán annyiból is jobb szó az áldás, hogy a boldogságot könnyű pillanatnyi érzésnek tekinteni, de Isten ennél többet ígér: áldást, ami egy tartós állapot.

A Máté 5,1-2-ből kiderül, hogy ezeket a mondatokat Jézus nem a nagyközönségnek szánta, hiszen akkor még csak a tanítványokhoz beszélt, akik köré gyűltek. Ez is utal talán arra, hogy aki nem ismeri Jézust, aki nincs vele napi kapcsolatban, az nem fogja érteni ezeknek a kijelentéseknek az értelmét. Talán ezért is van több félreértés és értetlenkedés a mai világban Jézus szavaival kapcsolatban (és persze nem csak a Boldogmondások kapcsán), hiszen kevesen ismerik Őt úgy, ahogy kellene.

Maguk a mondatok, szerintem, nem csupán találomra sorba szedett kijelentések, hanem egy folyamatot mutatnak be: egy ember Istenhez közeledését, megtérését, és az utána bekövetkezett jellembeli, személyiségi változást. Az első lépés: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” Itt nem az értelmi fogyatékosokról van szó, mint ahogy néhányan tévesen értelmezik a „lelki szegények” kifejezést. Nekem Pál szavai jutnak eszembe a Róma 3,23-ból: „mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét”. Ki a szegény, ha nem az, aki nélkülöz? Ki a lelki szegény, ha nem az, aki vétkezett és ezért nélkülözi Isten dicsőségét, vagyis az Ő jelenlétét az életéből. És ahhoz, hogy boldog legyen, nem elég nélkülözni, de be is kell ezt ismerni – ellentétben azokkal az emberekkel, akik nem látják be, hogy életük bajait nem Isten okozza, hanem pontosan Isten dicsőségének/jelenlétének a hiánya az életükből, az ő bűnük miatt. Tehát az első lépés a folyamatban a bűnösség beismerése.

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Itt sem egyszerű sírásról van talán szó, hiszen attól miért lennénk boldogok… Újra Pál szavai jutnak eszembe egy másik helyről (2Korintus 7,10): „Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.” Tehát az Isten szerint való szomorúság/sírás hoz boldogságot, mert annak következménye a megtérés és üdvösség. Mi hát ez az Isten szerint való szomorúság/sírás? Amikor a felismert bűnösségünk miatt, a bűneink miatt tudunk sírni, vagyis megbánjuk azokat. Ez eredményezi a megtérést, amire Isten válaszul megbocsát, újjászül, örök életet ad.

Az ezt követő felsorolásban a szelídek, az igazságra éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békét teremtők mind a megtért, újjászületett élet krisztusi jellemét mutatják be. Nem felejtve az utolsót sem, ami szerint Jézus Krisztus követői számíthatnak üldözésre, gyalázkodásra, hazugságokra a világ fiaitól, de ha mindezt Jézusért kapják, akkor mégis boldogok (vagy áldottak) lehetnek. Pont úgy, ahogy Péter és az apostolok reagáltak (ApCsel 5,40-41): „behívatták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és elbocsátották őket. Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért.”

Amíg a felnőttek az Ige tanulmányozásával és megbeszélésével voltak elfoglalva, közben Aarne és Pirjo-Riitta Törmänen finn tanár házaspár – akik a Kuopio Pünksödi Gyülekezet (Finnország) tagjaiként jelenleg az MPE OCM-mel kötött missziós megállapodás alapján hazánkban szolgálnak – a gyerekekkel foglalkozott, akik már nagyon várták a vendégek érkezését.

Befejezésül azért imádkoztunk, hogy mindannyiunk életében sikerüljön megvalósítani ennek a folyamatnak a lépéseit, és ezzel is betölteni Isten tervét és akaratát az életünkre vonatkozóan, valamint másokat is segíteni ebben a folyamatban előre haladni.

Adamik László

Kevermes – Boldogmondások, avagy kezdő lépések
Kevermes – Boldogmondások, avagy kezdő lépések