Porajmos, a lovári nyelv egy balkáni dialektusában elnyeletést, elpusztítást jelent. Hogyan is lehetne emberi szavakkal kifejezni, ép ésszel felfogni azt a minden gonoszságot túlhaladó, rendkívüli népirtást, amit cigány testvéreink szenvedtek el a második világháború alatt. A sötétséget, mely a több százezer – ha nem millió – áldozatra borult, csak az emlékezés fénye, világossága képes megtörni.
A megemlékezésen köszöntőt mondott Izsó Gábor, Békés város polgármestere. Az áldozatokra emlékezve koszorút helyezett el a városi önkormányzat, a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió, a Békési Roma Nemzetiségi Önkormányzat és a Kecskeméti Gábor Kulturális, Sport és Turisztikai Központ.
„Emlékezünk, mert emlékeznünk kell! Aki nem emlékszik a múltra, annak nincs jövője sem. Tudnunk és tudatnunk kell, hogy mi történt akkor és ott…” – mondta beszédében Surman László, az MPE OCM egyik vezető presbitere. „A jövő a cigányságban van! Mert Jézus Krisztus keresztje teljesen új emberré tesz bennünket. A régi meghal, eltűnik, és egy egészen új, krisztusi természet jön elő és növekszik bennük.” Az MPE OCM látása reménységről szól, hisszük, hogy Isten felemeli, átformálja a hazai cigányságot és az európait!
Ha már szó esett világosságról, reménységről, hadd idézzük ide Jézus életadó szavait, először lovári nyelven, utána pedig magyarul:
„O Jezush kodo phendas lake: Me som o opretrajisaripe haj o trajo. Kon patyal ande mande, vi te mulas, trajila. Haj sa kodo kon trajil, haj patyal ande mande, chi merel chikana.”
„Jézus azt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog. És mind az aki él és hisz bennem, nem hal meg soha.” (János evangéliuma 11,25-26)
Fotók: Gazsó János (GA-Pix Fotó)
