A Csillag Szolgáltató Pont munkatársaival beszélgettünk – interjú Kovács Ilonával és Rácz Henriettával

2014 februárjában nyitotta meg kapuit a Csillag Szolgáltató Pont, mely Békésen a Soványhát u. 11. szám alatt hétköznapokon ingyenes szolgáltatásokat biztosít a rászoruló személyek számára. Hogy pontosan milyen szolgáltatásokat is nyújt az intézmény, kik vehetik azokat igénybe és egyáltalán, milyen érzés ott dolgozni, arról a Csillagpont két munkatársával, Kovács Ilonával és Rácz Henriettával beszélgettünk.

Mutatkozzatok be, kérlek!

K. I. : Kovács Ilona vagyok, 44 éves, 2 gyermek édesanyja. A férjem Surman Zoltán, akire nagyon büszke vagyok.

R. H. : Rácz Henrietta vagyok 31 éves, Békésen élek. Jelenleg egyedülálló vagyok.

Mióta dolgoztok a Csillagpontban?

K. I.: 2017. november 6. óta. Több, mint 3 éve, viszont már 2016-ban, mint önkéntes jöttem ide dolgozni. Az első pillanatban beleszerettem a Csillagpontba.

Mi fogott meg benne?

K. I.: Ide a legtöbbször gyerekek járnak be, és volt egy varázsa, ami megfogott. Gyönyörű színezők voltak a falon, kedvesek voltak a kollégák, talán ezek a dolgok fogtak meg benne a legjobban.

R. H.: Én 2018-ban jöttem ide dolgozni. Icuhoz hasonlóan én is 2016-ban voltam itt önkéntes. Főleg a gyerekek miatt tetszett meg nekem is a ház.

Mutassátok be a Csillagpontot! Milyen célból jött létre, milyen szolgáltatásokat nyújt?

K. I.: Ez egy közösségi ház. Főbb tevékenységei a rászoruló családokra irányul. Van lehetőség mosásra, főzésre, fürdésre, internethasználatra, különböző ügyintézésekre, fénymásolásra, önéletrajz írásra, telefonálásra stb. Ezek mind ingyenesek számukra. Van is rá bőven igény. Szoktam mondani, hogy a 21. században sajnos még mindig ilyen dolgokra van igény. Bár ne lenne, de ugye szeretettel vannak fogadva, így jönnek is az emberek. Nincs olyan, hogy szégyellik magukat, és nincs is rá okuk. Tudják, hogy szeretettek fogadjuk őket, a felnőtteket is.

Hogyan telik egy átlagos munkanap?

K. I.: Rengeteg gyerek jár be a tanítási szünetekben. A szünetek inkább róluk szólnak. Amikor iskola van, akkor tervezzük meg a programokat, például a nyári tematikus heteket.

Akkor most nem nagyon vannak gyerekek?

K. I.: Ilyenkor jönnek a „lógós gyerekek”. Ritka olyan napunk van, amikor nincs bent gyerek, de természetesen fogadjuk őket is, beszélgetünk velük. Megnyílnak nekünk, elmondják mindig miért nem mentek iskolába. Ha nincs bent se gyerek, se felnőtt, akkor viszont dolgozunk a programokon, mert nemcsak gyerekprogramokat szeretnénk ide tervezni, hanem szeretnénk, ha a felnőttek is többen jönnének. Itt van ugye nem messze tőlünk a cigánytelep. Reméljük ez majd össze is jön, mert tervek és ötletek már bőven vannak, csak a vírus sajnos erősen meggátol most bennünket.

Mennyi gyermek szokott jönni tanítási napokon és szünetekben?

K. I. Most, hogy vírus van, elő van írva, hogy három gyermeknél több nem lehet bent egyszerre.

És a vírus előtt mennyien voltak?

R. H.: Változó. Ilyen sulis időszakban is volt, hogy 10-15.

K. I.: A vírus ebben nagyon meggátol. Tavasszal, amikor elkezdődött a korlátozás, öt gyermek még bejöhetett, de másik 10 gyermek kint kiabált, hogy engedjük be. Nyáron feloldották a szigorításokat. Olyankor napi szinten a legkevesebb, ha jól emlékszem 33 gyerek volt. 40 az alap, és talán 70 gyerek volt a legtöbb. Pár év alatt kinőttük ezt a házat. Nyáron ugye elférünk, mert szép nagy az udvar és kint vagyunk, de a házban annyi gyerekkel már nem igazán férünk be.

A felnőttek milyen gyakran veszik igénybe a szolgáltatásokat?

K. I.: Változó. Most január elején voltak többen. Gondolom több felnőtt fogadta meg, hogy munkahelyet vált, vagy szeretne munkába állni, és januárban gyakorlatilag minden nap önéletrajz írás folyt nálunk. Napi 3-4 ilyenünk van. Mellette a leggyakrabban igénybe vett szolgáltatásunk a telefonálás., internethasználat, mosás. Naponta átlagosan 5-6 felnőtt látogat meg bennünket.

Milyen kihívások, nehézségek vannak a munkátokban?

K. I.: Nagy kihívás volt számomra, hogy rengeteg olyan ember járt be, aki valamilyen lelki nehézséggel küzdött. Volt egy nő, akitől elvették a gyerekeit – öt gyereke volt talán – és akkor megtapasztani azt a lelki folyamatot, amin ő keresztül ment… Az ember próbál neki erőt adni, hogy biztos jobb lesz, tehát támogatni kellett. Nem egy túl jó érzés látni azt, hogy a másik meg van rogyva, és igazából számomra nagy kihívás volt az, hogy ne nagyon vegyem át az érzését, hanem lássa azt, hogy erős vagyok és tudok neki segíteni, ha másban nem, akkor szép szavakban.
És a programokról való cikkírás is nagy kihívás számomra.

R. H.: Nekem talán az volt a legnagyobb kihívás, hogy elfogadjanak.

A gyerekek vagy a felnőttek?

R. H.: A gyerekek elsősorban. Féltem attól, hogy nem fognak szeretni, de ezzel hálistennek nincs gond. Talán még saját magammal kell leküzdenem ezt a szégyenlősségemet, de szerintem már kezd alakulni.

Milyen programokkal szoktatok készülni a gyerekeknek?

K. I.: Tematikus programokkal nyáron. Ez lassan már hagyomány lesz. Ezen kívül szezonális programokkal. Ha mondjuk közeledik a húsvét, akkor húsvéti programokkal. Most nagyon szeretnénk farsangot, mert most annak van itt a szezonja. Nem tudom, hogy ebből mi fog megvalósulni, majd a vírus mondja meg. Karácsonykor a kis karácsonyi műsorunkra, mikuláskor mikulás napra, tehát mindig az ünnepekre, mulatságokra készülünk.

A tematikus hetekről milyen élményeitek, tapasztalataitok vannak?

R. H.: Nagyon fárasztóak azok a heteink, de szerintem nagyon jók, mind a gyerekeknek, mind nekünk építő jellegűek. Én élvezem az egész nyári programjainkat. Ilyenkor is nemcsak a gyerekek lehetnek bent, a felnőttek is bejöhetnek ügyeket intézni. A tematikus heteknél is bejönnek meghallgatni az előadásokat.

K. I.: A 2020-as tematikus hetünk hatalmas élmény volt, mert meglátogatott minket Mohamed Fatima Surman László jóvoltából, ezúton is köszönjük neki. Gyakorlatilag ez volt a nyári programjaink egyik fő attrakciója, hogy itt járt Fatima. Az előadók is nagyon érdekes témákat hoztak, ugye a roma hagyományokról és a hitről sok szó esett. Emellett az egészséges táplálkozásról is tanulhattunk, tényleg sok minden volt.

Tényleg minden előadó nagyon jó volt: Adamik Laci, Hackné Éva, H. Kovács Eszter, Sajben Edit, Rádai Jenő. Minden előadó olyan értékes előadást, témát hozott, ami igazából építő jellegű volt a gyerekek számára. Az idén is szeretnénk még több előadót meghívni, aztán majd látjuk, hogy alakul. Nagyon jó volt a tavalyi, az azelőtti is, és reméljük az idei is az lesz.

Még szintén a tematikus hetek alatt meghívást kaptunk a Connect Ifjúsági Centrumba, amit nagy örömmel elfogadtunk. 15-20 gyerekkel mentünk oda. Azért is volt nagy élmény, mert kiszabadultunk a négy fal közül. Nagy szeretettel fogadtak minket, és a gyerekek is nagyon jól érezték ott magukat. Igazából talán azt élvezték a legjobban, hogy utána lementünk a ligetbe, ott fagyiztunk, játszottunk. Ez is nagy élmény volt nekik.

Mi az eddigi legkedvesebb emléketek itt a Csillagponton belül?

K. I.: Nekem több is van. Az egyik pont múlt héten történt. Olyan gyerekek jöttek be, akik már felnőttek. Még 2016-ban, mikor itt voltam önkéntes, itt voltak még szinte kisgyerekként, most meg felnőttként bejöttek és láttam, hogy nem elkallódtak, hanem jó úton haladnak. Munkát keresnek, nem drogoznak, ezek nekem kellemes emlékek, mert valószínűleg csak ragadt meg bennük valami, amit innen vittek el magukkal a Csillagpontból. Az is mindig nagy örömmel tölt el, mikor látom, hogy a felnőtt, vagy a gyermek látogató megtisztel a bizalmával, vagy amikor egy síró gyermeknek mosolyt csalok az arcára.

R. H.: Mohamed Fatima tényleg nagy élmény volt, mert olyan értékes dolgokat mondott, ami nagyon építő jellegű volt, és örültem, hogy vannak ott felnőttek, akik nem keresztények, de örömmel hallgatták Isten üzenetét, úgyhogy ez tényleg egy olyan pont volt, ami nagyon értékes.

K. I.: Volt még a hit hét. Ez abból állt, hogy a Kegyelem Gyülekezetből nem túl sokan, de eljöttek evangelizálni. Talán a legszebb emlék az volt, hogy 2-3 gyerek aznap megtért, megérintette őket Isten.

Van-e valamilyen új ötletetek, amit szeretnétek megvalósítani itt a Csillagponton belül?

K. I.: Vannak. Milyen jó lenne, ha több felnőtt jönne! Felnőtt programot szeretnénk szervezni még többet. Konkrétan női klubot, de majd valami jó kis címet találunk neki.  Azért szeretnénk ezt a klubot létrehozni, hogy legyenek bátorítva a cigány nők, főleg. Minél hamarabb szeretnénk, még a tematikus hetek előtt.

R. H.: A felnőtteknek szeretném, ha lenne tanulási lehetőség itt a házban. Ha utána tudnának ők is segíteni otthon a gyermekeiknek a tanulásban. Akár mi is tudnánk itt segíteni a felnőtteknek ebben. Mellette lehetne felnőttképzéseket szervezni itt is. Nem kellene utazniuk máshova, hanem itt lenne megszervezve a Csillagpontban.

K. I.: Igen, sokan nem tudnak elmenni dolgozni, mert nincs meg a nyolc osztályuk. Lehetne olyan képzéseket tartani, vagy szervezni, amivel be tudnák fejezni az általános iskolát, vagy a középiskolát. Én is most járok érettségizni.
Emellett szeretnénk egy új trambulint, mert a régi sajnos elromlott, pedig a gyerekek nagyon szerették. Sok gyerek azért jött hozzánk először, mert hallotta a barátaitól, hogy nálunk lehet trambulinon ugrálni. És egy biliárdasztallal, vagy valami hasonló játékkal is sok gyereket meg lehetne fogni szerintem.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Durkó Szabolcs