afrika_2015_01

Egy zsák köles.  Vajon mit szólnánk mi itt és most Magyarországon, ha ennyi élelemmel kellene táplálnunk családunkat mintegy öt hónapig. Azt sem tudnánk, hogy mit is lehet a kölessel kezdeni. Pizzához és a rántott húshoz szokott gyomrunk, vajon hogyan dolgozná fel a köleskását? Dr. Pierre Sangalától megtudtuk azonban, hogy Mali, Ségué nevű falucskájában mekkora segítség egy zsák köles. Az életet jelenti azoknak, akiknek nincs semmijük, nincs munkájuk, és akik özvegyként, egyedül nevelik hét-nyolc gyermeküket egy kicsiny kunyhóban.

A napokban sikerült találkoznom Pierre-rel, akit jól ismerhetünk itt Békésen, hiszen nem is oly rég a Közéleti Klub vendégeként beszélt életéről, munkájáról, hitéről. (Ide kattintva megtekinthető.) Most is elmondta, hogyan ismerkedett meg Surman Lászlóval, aki ma a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió vezető presbitere, hogyan alakult ki együttműködése a cigánymisszióval, és milyen közös segítő akciókat hajtottak már végre. Nevezetesen, hogy már két alkalommal is napelemeket vitt szülőfalujába a misszió támogatásával. Most pedig arról számolt be, hogy legutóbbi útján tizennégy zsák kölessel érkezett Afrikába, melyet 100.000 forint értékben az Országos Cigánymisszió  adományozott a falu legrászorultabb özvegyeinek és azok családjának. Őket a falu vezetője választotta ki, aki pontosan tudja, kinek van szüksége leginkább a segítségre. Beszélgető társamtól megtudtam, és ez a fotókon is jól látható, mekkora örömmel és hálával fogadták ezek az egyszerű asszonyok a segítséget. Pierre elmondta azt is, hogy különösen azt értékelték a megajándékozottak, hogy kitől is kapták a segítséget. Megtudták ugyanis, hogy egy olyan keresztény szervezet, közösség tagjai gondoltak rájuk, akik hátrányos helyzetűek, a cigányság felé szolgálnak. Erről csupán annyit tudnak Afrikában, hogy ez egy népcsoport, melyben bizony sokan a szegénység, nyomor határán élnek. Pierre szerint: „Hasznos és nagyon fontos hirdetni az evangéliumot, de az ennivaló is nélkülözhetetlen. Jézus is megvendégelte az ötezret.”

Beszélgetésünk során betekintést nyertem még a falu életébe. Láttam az iskolás gyermekeket, akik ünnepi ebédjüket fogyasztották, ami nem volt más, mint egy tál rizs. Ugyanis erre felé ünnep, ha rizs kerül, hát nem az asztalra, hanem a szépen „megterített” földre. Megragadó élmény volt, amikor néhány filmkockát mutatott be vendéglátóm a faluban zajló vallásos életről. Fantasztikus volt látni azt a felszabadult vidámságot, zenét, táncot, ahogyan dicsőítik ezek a fekete emberek teremtőjüket, és az ő egyszülött fiát, Jézus Krisztust. Nem keseregnek, nem panaszkodnak, hanem élő hittel, Istenben bízva viselik nehéz sorsukat. Bizony sokat és sokan tanulhatnánk tőlük.

Természetesen a segítségnyújtásnak még nincs vége. Mint megtudtam, az Országos Cigánymisszió hosszú távú programjának tekinti a Dr. Pierre Sangalával való együttműködést, és ha legközelebb Séguéba látogat, újra csak viszi a misszió által nyújtott, az akkori helyzetnek legmegfelelőbb adományt.

Szeverényi Barnabás

Fotó: Lakatos Gyula

Bejegyzés megosztása

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: email
Email
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Kapcsolódó bejegyzések
tiszaberceli_2020_02
Az igazi istentisztelet

 A Szabolcs Szatmár Bereg megyei Tiszabercelben, azon belül is a cigánysoron jártak a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió Kótaji Gyülekezetének és a Kótaji

Elolvasom »