Együtt emlékeztünk a cigányholokauszt áldozataira

Augusztus 2-a a Roma Holokauszt Nemzetközi Emléknapja. A Cigány Világszövetség kongresszusának 1972-ben hozott határozata alapján ezen a napon emlékeznek meg a világ több országában arról, hogy 1944. augusztus 2-án éjjel az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban néhány óra alatt több mint háromezer roma embert gyilkoltak meg.

A Holokauszt 70. évfordulóján, a Roma Holokauszt Emléknapján számos békési lakos is meghajtotta fejét és emlékezett a vészkorszakban ipari módszerekkel és kegyetlen kínzásokkal meggyilkolt embertársaira. Megemlékezésük figyelemfelkeltés a múlt tragédiáira, a közös jövő érdekében, példát mutatva a jelennek is.

Békés Város Önkormányzata és az MPE Országos Cigánymisszió közösen szervezte meg az augusztus 4-én tartott megemlékezést az I. és II. Világháborús Emlékműnél. Beszédében Izsó Gábor polgármester hangsúlyozta, hogy „ahogy telnek az évek, az élet történései emlékké esetleg történelemmé finomodnak. Ezek a borzasztó események bárkivel megtörténhettek. A mai kor filmeken, emlékezésből, könyvekből emlékezik. Békés, az összefogás gyakran emlegetett példája, testközelből élte át a második világháborút, annak legnagyobb szégyenfoltját, a Holokausztot. Ma mégis itt vagyunk, és emlékezünk magyar cigány honfitársainkra. A múlt hibáinak intése mindannyiunk kötelessége, és nekünk is kötelességünk, hogy emlékezzünk.” 

Durkó Albert, az MPE Országos Cigánymisszió misszióvezetője beszédében a kirekesztés mindennapi jelenlétére figyelmeztetett:

̶ Egy társadalom ereje abban rejlik, ahogyan bánik az elesettel, a jövevénnyel, a támasz nélkül valókkal. A legnagyobb erő nem a kitöréshez kell, hanem a hátramaradottakat védelmezve előre haladni.

Pál apostol a Róma 15:1-2-ben ezt mondja: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére”. Van egy szellemi törvényszerűség: amíg mások erőtlenségét hordozom, addig maga Isten épít engem.

A II. Világháborúban a gonosz hatalma óriási teret nyert és jellemzően az volt a szándéka, hogy minden gyengét elsöpörjön a föld színéről. Csak az erőseket, a tökéleteseket akarta látni. Ilyen rendszert akart építeni, de pont ez lett a veszte.

Sajnos az ember nagyon sokszor nem tanul a hibáiból, s újra és újra elköveti azt. A cigányok gyűlölete, kirekesztése ma is kézzelfogható valóság, úton útfélen beleütközünk. Fel kell hát emelnünk a szavunkat azokért, akik kirekesztettek, megvetettek, lenézettek. Emlékezünk a cigány holokausztra, emlékezünk a közelmúltban történt cigány gyilkosságokra, és belekiáltjuk a társadalomba: Embertársaink, felebarátaink, ez nem hoz megoldást, ez nem segít egyik oldalon sem, sőt, átkot, rombolást, összeomlást hoz!

Soha többé holokauszt, soha többé kirekesztés, gyűlölet!

De míg ezt elérjük, sok dolgunk lesz! Mi hisszük, hogy a Jézus Krisztusról szóló evangélium az egyetlen megoldás az emberek problémáira. Ezt hirdetjük a cigányok között is. Látjuk, hogy igenis nagy szükség van köztük a változásra. A gyűlöletnek, kirekesztésnek bizony sok alapja van, ami változásért kiált. Hirdetjük a Jézus Krisztus keresztjében lévő erőt, mely gyökeres életváltozást hoz. Látjuk, ahogy megtérnek a cigányok, elfordulnak a régi életformájuktól és odafordulnak Krisztushoz és egy új életet kezdenek, mellyel már a társadalmat is építeni tudják.

Emlékszünk hát, és előre tekintünk. Nem csak mondjuk, hogy soha többé, hanem dolgozunk a méltóságért mindkét oldalon, miközben hidat is építünk. Dolgozzunk együtt a hídépítésen! –  szólította meg a társadalmat a Durkó Albert.

A Holokauszt Roma Áldozatainak Emléknapján két békési cigány származású költő Holokauszt kapcsán megfogalmazott költeményei is elhangoztak: Surman László – „Emlékezz!” és Lakatos Gyula – „Láttam” című versei.

Az eseményt a cigány áldozatokra emlékező koszorúzás és mécsesgyújtás zárta, ahol helyi intézmények és civil szervezetek fejezték ki együttérzésüket.  

 L. Gy.