Mély vigasztalást nyújtott Isten igéje annak a Kótajon elszállásolt menekült családnak, ahová bár elsősorban támogató, oktatási, képességfejlesztő céllal érkeztek a cigánymisszió munkatársai, de legalább ilyen fontos feladatnak tekintették, hogy a háború okozta traumákat is segítsenek feldolgozni. A tanulás mellett a bátorítás volt a fő cél, amit elsősorban közös imádkozással, bibliai igeversekkel sikerült elérni.
Két fiatalasszony, és az ő szüleik várták első alkalommal a holisztikus kríziskezelő program munkatársát Kótajon, hogy kezdetét vegye a több alkalomból álló foglalkozássorozat. A Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió által szervezett közösségi foglalkozásokba később a fiatalok gyermekei, sőt az egyikük férje, Miklós is bekapcsolódott.
„Az első alkalommal sokat beszéltek a háború miatti félelmeikről, anyagi nehézségeikről, a légvédelmi szirénák félelmetes hangjáról, a pincékben való bujdosásról, az élelmiszerhiányról. Nagyon féltették a többi férfi és fiú rokonaikat, akiknek kötelező volt otthon maradni, attól rettegtek, hogy többé nem láthatják őket” –fogalmazta meg tapasztalatait Berkiné Erdélyi Júlia, életviteli tanácsadó.
A Samaritan’s Purse Canada nevű szervezet által támogatott program fő célja az oktatás, amire Kótajon is szükség volt, hiszen az ottani családnak is akadtak gondjaik az olvasással, számolással, de nyitottságuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy már néhány foglalkozás után komoly eredményeket érjenek el ezen a területen. A játékos feladatok különös népszerűségnek örvendtek, rögtön vidám légkört teremtettek, ugyanakkor fontos szerepet kaptak a hitéleti kérdések is, hiszen mindenki megtért keresztény volt a csoportban. Szergej, a családfő pásztorként szolgált Ukrajnában, és Isten gondviselésének tulajdonítja, hogy sikerült elmenekülnie a borzalmak elől. A csoport tagjai rendszeresen kigyűjtötték, megvallották Isten szabadításba vetett ígéreteit az életükre nézve, és több imameghallgatásnak is részesei voltak.
„Közösen imádkoztunk a háború megszűnéséért, a félelem feloldásáért, azokért, akik gyermekeiket, szüleiket gyászolják. Volt, amikor a gitár is előkerült, kíséret mellett több dalt és dicséretet elénekeltünk, a család tagjai több embernek is megbocsátottak, és közben oldódtak a feszültségeikből, félelmeikből. A fiatal Katarina az első találkozásunkkor még visszafogott volt, de a harmadik alkalommal már sokkal többet tartózkodott közöttünk, elmondása szerint enyhült a depressziója, felszabadultabbá vált, tudott mosolyogni is, és csökkentette a nyugtatók szedését. Nagyobb békesség volt a szívében, mint korábban, és reménysége is kezdett visszatérni a jövőjükkel kapcsolatban. Ez az imameghallgatás örömmel töltött el bennünket, később is tanácsokkal láttuk el a depressziójával, betegségeivel kapcsolatban, amelyek leginkább a stressz miatt alakultak ki, vagy erősödtek fel benne. Beszéltünk a haragról, megbocsátásról, imádkoztunk együtt, és úgy vélem ezeknek az alkalmaknak meg is lettek a kézzelfogható eredményei” – tette hozzá a missziós szakember.
Kocsány Roland
