A Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió szervezésében, február 19-23-a között 42 fős magyar csoport látogatott Izraelbe. A Szentföld galileai tartományának megismerése különleges élményt nyújtott a résztvevőknek. A négy nap rendkívül tartalmas programja számos bibliai jelentőségű helyszín meglátogatását biztosította a magyar csoport számára. A hegyek, völgyek, barlangok, tengerek, kertek és pálmafák káprázatos látványa mellett a keresztényeknek lelki feltöltődésre is lehetősége volt.
A rendkívül biztonságos Tel-Aviv és Jeruzsálem a turisták számára feszültségektől mentes. A politikai és vallási harcokról, történésekről csak a magyar-zsidó származású helyi idegenvezetőnk elmondásából szereztünk tudomást, valamint az éles lőfegyverrel felfegyverzetten járó női és férfi katonák érzékeltették a mindig reagálásra kész rendvédelmet.
A Szentföld keresztény zarándokok, nem keresztény turisták és kereskedők kedvelt országa, ahol 1 dollárért minden eladó: az egészség, a békesség, még az „üdvösség” is… Közel-Kelet fantasztikus kultúrájában a külsőségek között csodálhattuk Isten bőkezűségét, a természeti látványosságokat és valóságosan érinthettük azokat az utakat, vizeket, ahol Jézus járt földi léte során.
Gyalogosan és busszal megtett túráinkon eljutottunk Jeruzsálemtől Qumranig, a Jordán völgyén át Galileába, a Boldogmondások hegyére, Kapernaumba, a Sion és Tábor-hegyre, Kármel hegyére, Tiberiasba, Ceasareaba, Tel-Aviv Jaffába, a Földközi és a Holt tengerre, valamint a Tiberias tengerre, közismert nevén a Genezáret-tóhoz.
Jeruzsálemben az Olajfák hegyének, a Gecsemáné kertnek, Dávid városának, a Via Dolorosanak, a Golgotának, a Siratófalnak és sok más történelmi jelentőségű helyszínnek a látogatására volt lehetőség a bő 3 kilométernyi gyalogtúra során. A februári időjárás kedvezett a csoportnak, így 25 fokban járhatta végig azt a köves, poros, lejtős vagy éppen meredek, végtelennek tűnő utat, amelyet Jézus Krisztus és tanítványai sokszor tettek meg 2000 évvel ezelőtt.
Hosszú lenne minden helyszínt leírni, azonban bizonyos, hogy azok mindegyike mély benyomást tesz a látogatóra és elgondolkodtatja a történetírás és a Biblia közötti egyezőségéről.
A kemény köves utak közelebb hozzák hozzánk a Biblia korszakát. Itt felértékelődnek a már oly sokat forgatott igerészek, valósággá válik mindaz, amiről eddig csak elképzelésünk volt. A Gecsemáné kert zöldellő lombkoronái között történt az a bizonyos júdási csók. Az Olajfák hegyén láthatták a tanítványok Jézus Krisztus mennybemenetelét. Ez az a hely ahová várják a Messiás visszatértét. Ez az a hely ahol Jézus sírt Jeruzsálem felett.
Ma egy átlagos utca az a Sion hegy, amely a Szentírás szerint Isten lakóhelye. A bazárok „vége-láthatatlan sora” a Via Dolorosán, eszünkbe juttatják azokat az órákat, amikor Jézus az üvöltő tömegen keresztül haladva vitte keresztjét a Golgota felé. A mai vásár zűrzavaros visszhangja olyan, mint kétezer évvel ezelőtt az ott összegyűlt felbolydult népnek, amely kíméletlenül skandálta: Feszítsd meg! Feszítsd meg! És mi… képzeletünkben szemtanúi lehettünk szenvedésének, lelki szemeinkkel láthattuk Őt és füleinkkel hallhattuk a tömeg hangját.
Napjainkban a zord, zsúfolt kővárosok, a zöldellő hegyoldalak és völgyek, a kopár sivatag és a Jordán tiszta vize, az érintetlen barlangok, a sokat emlegetett bibliai történetek visszahívják az idelátogatót, vissza ezekre a szent tájakra, ahol Jézus született, kisgyermekként nevelkedett, mesterként tanított, Messiásként kereszthalált halt és Üdvözítőként a Mennybe szállt. Az a táj lehet bármilyen meghurcolt, ott Krisztusunk járt és hirdette a Mennyek Országát.
Érdemes Ézsaiás prófétával együtt mondani: Ó, Izrael, én nem feledlek el…
P.R.