„Nem csak a ma gondját kell megoldanunk!”

Fábián Márk Tamás a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziónak megalakulása óta munkatársa, segítője, egyik vezetője, támogatója – egyszóval része. Szívvel-lélekkel végezte és végzi ezt a tevékenységet, most egy újszerű feladatkörben. Erről kérdeztem őt:

– Beszélj, egy kicsit kérlek arról a kapcsolattartó munkáról, amit jelenleg a gyülekezetekben folytatsz!

– A protestáns egyházak közötti cigánymissziós kapcsolattartás az, amiért felelek. Kifejezetten a kisegyházak közötti kontaktust segítem, ebben mozgok jobban. Kisebb gyülekezetek, gyülekezeti hálózatok és több más kisebb csoport, különösebb felekezeti csoportosuláshoz nem tartozóak. Így például az ozorai misszióval is, amely Frei Antal (Evangéliumi Barátság Egyház) gondozása alatt működik. Itt egy teljes egészében cigányokból álló közösség jött lére, kb. 50 fővel. Istennek hála a gyorsan szaporodó csoportnak elég sok ülőalkalmatosságra lett hirtelen szüksége, a helyi közösségi házban tartott összejövetelre. A kétegyházi Első Szeretet pünkösdi gyülekezet sietett segítségükre és adományozott az általuk már nem használt székekből 44 darabot. A székadomány eljuttatását Békési Endre, a Pünkösdi Cigánymisszió Szeretetszolgálatának önkéntes munkatársa, biztosította. Nyírkátán is működik egy MPE OCM házi csoport, a székek megmaradt kisebb részét pedig odavisszük el, hogy komfortosabban hallgathassák Isten igéjét cigány testvéreink.

– Mi a vezérelved, ebben a folyamatban, mit tartasz fontosnak?

– Hosszú évek tapasztalata alapján kimerem jelenteni, hogy nincs más megoldás a hátrányos helyzet megszüntetésére-sem közösségileg, sem egyénileg- csak az, ha valaki megtér és istenfélelemben éli hátralévő életét. Az evangélium szíveket átformáló hatása a biztos táptalaj a további támogatások, szociális juttatások érvényesüléséhez. Amikor a keresztény hittel találkozó és az magukénak valló cigányok gondolkozásmódja elkezd formálódni, akkor lesz értelme és foganatja minden más segítségnek is. Ezzel a mérleget nem az evangelizáció javára akarom egyenlőtlenül eldönteni, de a visszajelzések alapján egyértelműen elmondható, hogy a megváltozott személyek élete a legnagyobb bizonyíték a változásra. Egyszerűen csak azért, mert ez a kisközösségekben mindenki kíváncsiságát felkeltik.

– Milyen kihívásokkal találkozol?

– Nagyon röviden azt mondanám, hogy az előítéletekkel. Az rettenetesen blokkolja és gátolja a végzett munkát. Amikor erről beszélek, magamról is beszélek. Mert bizony felfedeztem már önmagamban is, hogy néha engem is elkap a szinte reflexszerű érzés, hogy: „Minek? … nem érdemes velük foglalkozni, bajlódni…” A többségi társadalom részéről egyöntetűen ez az általános hozzáállás. Reménytelen eset, kutyából nem lesz szalonna és társai. Sajnos ez még a keresztény, gyülekezeti hátterű társadalomban is ijesztő mértékben dominál. A cigányok is érzik ezt, még akkor is ha nem mondják. Jól tudják és az elutasítottság fájdalma megjelenik a válasz reakciójukban, ami elkeserítő.

– Vannak távlati terveid, milyen célokat fogalmaztál meg magadnak?

– Nagyon gazdag tapasztalattal a hátam mögött mondhatom, hogy szép és nemes gesztus, ha valaki emberbaráti szeretettel van a másik iránt. De ez csak emberi erő. Erre is szükség van, de ez csak a ma gondján akar és tud segíteni. Mi magunktól a holnapot nem garantálhatjuk. Ezt egyedül csak Jézus Krisztus tudja nekem is és minden embernek biztosítani. Távlatok csak Benne nyílnak meg, Benne áll a jövőnk!

Fajó Attila