A szegregációban, a szegénytelepen végzett szociális munka a társadalom peremére szorult emberek között óriási kihívást jelent a segíteni kész szakemberek számára. A segítő szakmában egyre inkább előtérbe került egy szemlélet: „Ott lenni, jelen lenni, együtt lenni!” A problémákban, a krízisekben, a fejlesztésben, de az egyszerű mindennapokban is közösen kell dolgozni a krízisben lévő emberekkel, együtt keresni kiutat, a továbblépési lehetőségeket. Nem a hivatal, a hivatali adminisztráció távolságából és olykor rideg tényszerűségéből próbáljuk megközelíteni az embereket, hanem a személyes jelenlét erejével, bátorító, erősítő összefogásával és a szociális munkás személyiségével. A segítés nem vállalja fel a megmondás és a kioktatás szerepét, és nem a halmozottan hátrányos helyzetű emberek helyett akarja kitalálni és megmondani, hogy mi lenne a helyes, mi lenne egy helyzetben a „tuti” megoldás.
Ez év őszén a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Alapítvány indított képzést „Érzékenyítő tréning Jelenlét módszertannal” címmel. A képzés részeként munkatársammal, Balog Sándorral Pécsett jártunk terepgyakorlaton a Hősök tere Jelenlét Házban. A gyakorlatra autóval érkeztünk, és egy félreértés miatt elkerültük egymást a kollegákkal, így rögtön a szegénytelep felé vettük az irányt. A navigáció segítségével hamar a szegregáció peremén találtuk magunkat, ahonnan rálátást kaptunk a napi terepgyakorlat helyszínére, a szegénytelepre. Kirajzolódott, hogy itt a Mecsek tövében a fiatalabb korú szociális bérlakások mellett régi építésű családi házakban laknak az emberek, többségében rendezett, míg máshol elhanyagolt előkertek mögött.
A gyakorlat bevezető szakaszában a munkatársakat, majd a Jelenlétpont történetét, munkáját, és külön a Hősök tere és a György-telep helyzetét ismertük meg.
A terepmunka fókuszában az áll, hogy mit szeretnének a telepen élők, hogyan változzon szűk és tágabb környezetük. Nem akar nélkülük és helyettük semmit sem megváltoztatni a Jelenlétpont! Ha segítséget kérnek, akkor szívesen segít a szakmai stáb, de kell, hogy legyenek megfogalmazott értékek, amik mentén szeretnék, ha fejlődne az életük. Színesíti a telepen élők lehetőségeit a Ház szervezésében működő Ezermester Klub. Ez a szerveződés egyáltalán nem azt jelenti, hogy a négy fal között, egy intézményben, asztal körül kreatívkodnak a kézimunkára nyitott emberek. A Klub sokkal inkább jelent személyes összefogást a családok személyes szükségeiben. Egymás lakókörnyezetében oldják meg a „háztáji” feladatokat és használják személyes erőforrásaikat a felmerülő problémák megoldására.
A telepen töltött idő jó betekintést engedett az elhivatott szociális munkások kitartó munkájának a gyümölcsére. Bár legtöbbször nem rövid távú megtérülésre számítunk, a befektetett szolgálat jó vetőmagot jelent a következő nemzedékek megküzdési képességének fejlődésében és társadalmi beépülésében, önellátó életvitelében!
Kesjár Zsolt