Pünkösd ereje a mindennapokban

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.” (ApCsel 2,1-4).

A pünkösd az egyik legjelentősebb keresztény ünnep, amikor is a Szentlélek kiáradt a felházban lévő hívők sokaságára (4). A pünkösd bár eredetileg zsidó ünnep volt, bennünket mégis leginkább arra emlékeztet, hogyan teljesedett be az Atya és ez által az ő Fiának ígérete (Joel 2,28), hogy elküldi a megígért Vigasztalót (Jn 16,7b), aki elvezeti az Ő népét minden igazságra (Jn 16,13). A „pünkösd” a görögeredetű „pentekoszté” szó, jelentése ötvenedik. Jézus Krisztus mennybemenetele előtt, meghagyta tanítványainak, hogy maradjanak együtt, amíg az Ő ígérete be nem teljesül (ApCsel 1,4). A tanítványok Jézus parancsának engedelmeskedve visszatértek Jeruzsálembe és egy akarattal imádkoztak, „És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel” (ApCsel 2,2-4b).  Jézus ígérete nem volt céltalan, azt akarta, hogy a tanítványok meg teljenek Szentlélekkel, aki által mennyei erő részesei lehetnek (ApCsel 1,8).

Jézus missziós parancsának (Mt 28,18-20) teljesítésére a Szentlélek tette képessé a tanítványokat (2Pt 1,3), és ez a tény az elmúlt kétezer évben semmit nem változott. Ő a mi pártfogónk, aki vezet, segít, védelmez, tanácsol, oltalmaz. Pünkösd valósága nem csak bátorságot, reményt nyújt a mindennapokban, alakítja a szívünket, eltölt szeretettel és mennyei erővel, hogy nagy bátorsággal hirdessük az örömüzenetet a Jézus Krisztus által való megmenekülést a halálból, ahogyan tette ezt Péter is a jeruzsálemi embertömeg előtt (ApCsel 2,14).

Számos kihívással kell szembenéznie ma is az Istenben hívő embereknek. Nem elég az ész a tudomány, vagy a jó szándék, hiszen az emberi képességeink igen szűkre szabottak. Ha csak saját emberi erőnkből akarunk cselekedni, vagy hirdetni a megváltás evangéliumát, rengeteg kudarccal találhatjuk szembe magunkat (ApCsel 19,13-16), de ha őszinte szívvel vágyjuk, hogy mennyei támogatást kapjunk (Zsolt 105,4), valódi örömmel végezhetjük az Úr által ránk bízott feladatokat.

„…és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, a te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala” (ApCsel 4,29-31).