Pünkösd üzenete

Pünkösd napján együtt imádkozott a 120 tanítvány – köztük az apostolokkal –, és nem igazán tudták még, hogy pontosan mit is várnak, mire számítsanak, csak azt tudták, hogy Jézus szerint várniuk kell „az Atya ígéretét” (ApCsel 1,4). Így hát várták Jézus ígéretének beteljesülését, miszerint „erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).

Ma azt hallottam egy embertől, hogy szerinte Pünkösd ünnepe nem kap elég figyelmet, az emberek nem tulajdonítanak neki elég nagy fontosságot, pedig „ilyenkor is lehetne összejönni a családdal, együtt enni és inni, mint Karácsonykor és Húsvétkor…” Ennyi lenne hát a lényege Pünkösdnek? Evés, ivás, családi összejövetel? Pál azt írja: „hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben” (Róma 14,17), és: „szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által” (Róma 5,5).

Jézus szerint is sokkal többről van szó Szentlélek eljövetelekor, mint csupán evésről és ivásról (János 16,8–11): „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.” Szentlélek az, aki megítéli bennünk a bűn igazi gyökerét, minden bűn igazi okát, mégpedig azt, hogy nem hiszünk Jézusban. Sokan mondják, hogy hisznek Istenben, sokkal kevesebben mondják azt, hogy hiszik, Jézus Isten fia és Ő a Megváltó, és lényegesen kevesebben teszik meg azokat a dolgokat, amiket Jézus tanít és parancsol. Pedig Jézus szerint „aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem…” Szentlélek arra is figyelmeztet, hogy Jézus az Atyához ment, azaz nem maradt a sírban, hanem feltámadt. Sok olyan, magát kereszténynek/keresztyénnek valló ember van, aki nem hisz igazán Jézus testben való feltámadásában. Sajnos olyanok is vannak, akik nem hiszik el, hogy Sátán, „e világ fejedelme” elítéltetett, mert látják, mennyi gonoszság van a világban. Sátán már el lett ítélve, csak nem fogadja el az ítéletet, lázad ellene, ezért tapasztaljuk még az őrjöngését, tombolását a közvetlen környezetünkben, vagy akár a saját életünkben is.

Pünkösdkor vajon odafigyelünk-e Szentlélekre, ha a bűnünkre akar figyelmeztetni, vagy inkább kifogásokat keresünk, hogy miért nem akarunk azokból megtérni? Elhisszük-e neki, hogy Jézus nem maradt a sírban, a holtak birodalma nem tarthatta fogva, vagy besorolunk a magukat okosnak és haladó gondolkodásúnak tartó kétkedők közé, csak azért, mert akkor az emberek nem gúnyolnak majd minket? Elhisszük-e neki, hogy Sátán már le van győzve, vagy azt gondoljuk, hogy „ez a meccs még nem ért véget”, és Sátán is lehet győztes a végén?

Inkább engedjünk Szentlélek vezetésének, az Ő nem erőszakos késztetésének, higgyük el az általa kinyilatkoztatott igazságot, térjünk meg bűneinkből és álljunk rá arra az útra, amit Isten készített nekünk: legyünk Jézus követői, tanítványai, földi képviselői az evangélium (örömhír) terjesztésében, ami azt hirdeti, hogy van kiút a bűn uralmából, de csak egy út van, megtérni Jézus Krisztushoz, Megváltónkhoz és Urunkhoz, és betelni az Ő Szentlelkével, aki végigvezet ezen az úton.