Szeressük az időseket karácsonykor is!

Néha elmélázom azon, hogy vajon mi lesz majd velem akkor, ha megöregszem? Ez a kérdés minden bizonnyal azért vetődik fel bennem újra és újra, mert 9 éve idősgondozással foglalkozom, az MPE OCM Segítő Szolgálat kecskeméti vezetőjeként.

Most azonban erőteljesebben előjött, ahogy az évzáró karácsonyi ünnepségünkre készülődtem. Hogy miért is? 120 idős ember jelezte részvételi szándékát az ünnepségre, és számomra döbbenetes dolgokat hallottam tőlük. Volt olyan, aki alig tudott beszélni a sírástól, de reszkető hangon elmondta, hogy mennyire határtalanul boldog, mert még soha nem hívták meg őt karácsonyi ünnepségre. Persze a meghatódottságtól könnyezett, de éreztem a szavai mögött rejlő mély szomorúságot. Magányos lehet. Ő is.

Aztán a többi jelentkező közül is a legtöbben egyedül iratkoztak fel a rendezvényre. Kérésemre, hogy nyugodtan hozzák el magukkal a barátnőjüket, szomszédot, családtagot… bárkit, az volt a válasz, hogy „NINCS KIT. EGYEDÜL VAGYOK.” A szívem összefacsarodott. Ennyi magányos ember van? Még ilyenkor, karácsonykor sem kapcsolódnak össze egymással? Ennyire nem foglalkozunk a mellettünk élőkkel, hogy észre sem vesszük, mennyire elszigetelődtek? Mintha sok kis sziget élne egymás mellett, de út nem köti össze őket.

Így még izgatottabb és motiváltabb lettem, és arra gondoltam, hogy olyan karácsonyi ünnepséget szervezek nekik, ahol valóban ki tudnak kapcsolódni, és ha csak néhány órácskára is, de elfelejthetik a szürke hétköznapok mélabúját.

Nekikezdtem hát, és 2019.12.18-án 10:00-kor kezdetét vette az ünnepség.
Ezúton köszönjük Kecskemét Város Önkormányzatának pénzbeli támogatását rendezvényünk megszervezéséhez.

Persze eljöttek mindannyian, alig fértünk el a Kecskeméti Pünkösdi Gyülekezet nagytermében. Már fél tízkor elfoglalták helyeiket, és várakozás közben beszélgetni kezdtek egymással. Elkezdődött hát a „hídépítés”. Jó volt látni, ahogy folyamatosan feloldódtak. A műsort köszöntéssel kezdtük, és a jelenlevő 3 generációból egy kisiskolás gyermek, egy középkorú, egy időskorú gyújtotta meg a 3 gyertyát az adventi koszorúnkon. Ezzel is szimbolizáltuk, hogy odafigyelünk egymásra, és összetartozunk.

Ezután a kisiskolások énekes-verses előadása következett, Deák Ildikó hittantanár felkészítésével. Azért, hogy a generációk közti összefogást még inkább erősítsük, 7 idős ember adta át a 7 kisgyermeknek a műsorért járó édességet. Összecsillantak a szemek, és együtt örültek a meleg összeölelkezésnek.

Ezt követően Szerdi Szilárd, a kecskeméti pünkösdi gyülekezet lelkipásztora mondott beszédet a karácsony üzenetéről.

Majd ellátottaink színes műsora következett, amire nagy lelkesedéssel készültek: B. Jánosné verset mondott, F. Attila látássérült énekelt, és S. Sándorné egy kis verssel köszönte meg a Segítő Szolgálat szeretetteljes munkáját, és együtt énekelhettünk vele 2 közkedvelt karácsonyi éneket (nyugdíj előtt énektanárnő volt).

Az ünnepség keretein belül egyesével megköszöntük a gondozónők és irodai munkatársak éves munkáját is. A gondozottaik maguk jöttek előre, és kis angyalkás szíveket átadva, sírva ölelték át gondozónőjüket, hálát adva értük, és szeretetteljes, odaadó, önzetlen munkájukért.

Végezetül pedig kivetítettünk egy kis mesét, amely az elfogadásról, egymásra való odafigyelésről szól. Az idősek szemében újra ott volt a szunnyadó kisgyermek, és mosolyt csalt az arcukra a megható kis történet.

Majd közös szeretetvendégség kezdődött. Szendvicsekkel, süteményekkel, üdítőkkel kínáltuk meg kedves látogatóinkat, miközben elindulhatott a kötetlen beszélgetés, kapcsolatépítés.

Istenem, de jó volt látni az arcukon a felszabadult örömöt… Bárcsak mindig ilyen boldognak láthatnám őket!

Visszatérve a kérdésemre, hogy vajon mi lesz majd velem akkor, ha megöregszem? Nem tudhatom. De Jézus szavait igaznak tartom: „Amit szeretnél, hogy az emberek veled cselekedjenek, te is akképpen cselekedj velük!” Nekünk most az a dolgunk, hogy szeressük, emeljük, támogassuk az időseket, mert egyszer ők is ezt tették velünk. Amíg bírták. Most rajtunk a sor.

Sommer Zsuzsa