Debrecen – Mennyire tudunk azonosulni a cikk címében megfogalmazott kéréssel, ami az 51. zsoltárban följegyzett királyi kérés meghallgatásáért, beteljesedéséért fölszakadó ima egy részlete? Az ötödik protestáns cigánymissziós konferencia címéül választották ki Dávidnak ezt a könyörgését. A február 8-án, a Debreceni Református Nagytemplomban megtartott ünnepnapon végig a levegőben lebegett a kérdés: Vajon az egybegyűlt több mint ezer résztvevőnek mekkora vágya saját szíve tisztasága, mennyire látja ennek sürgető és elsöprő horderejű szükségességét népünk, nemzetünk, nemzetiségeink, jelesül a hazai cigányság minden tagjára nézve? Mert döntően az erre adott válaszon, ennek megvalósulásán múlik az egyes ember és az egész ország jövője…
Már a köszöntésekkel megtűzdelt délelőtti program is áldást közvetített. Kurdi Zoltán metodista cigánymissziói lelkész érzékletesen hangolta rá az egybegyűlteket a nap főtémájára.
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a hely történelmi jelentősége és a cigánymisszió történetének ezen eseménye közti párhuzamán túlmutatva a mennyországra irányította a figyelmet, az ottani sokaságra, mely minden nemzetből jövő emberből fog állni.
Langerné Victor Katalin a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára nagy nyíltsággal vallott hitéről, a cigányság sorsának javítása melletti eltökélt elkötelezettségéről.
Dr. Puskás István debreceni alpolgármester őszinte szavakkal fejezte ki örömét, mert városa egy ilyen fontos eseménynek adhat otthont.
Durkó Albert, a pünkösdi egyház cigánymissziójának vezetője és a baptista, evangélikus, metodista, pünkösdi és református egyházak cigánymisszióit magában foglaló Protestáns Cigánymissziói Fórum összefogója a nem cigányok példájává váló cigányság fölemelkedéséről mondta el erős reménységét.
A frappáns, megmozgató, változatos blokkból kilógott dr. Szalayné Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsman-helyettes tudományos konferencia szintjére való előadása a cigányság nemzetiségi jogairól.
A délelőtt kiemelkedő része Gábor Rupi bizonyságtétellel egybekötött igehirdetése volt, aki a korondi baptista cigány gyülekezet lelkésze. Megrendítő volt hallani Isten csodáival szegélyezett életútját: megtérését, szolgálatba állását, az Erdélyben élő cigányság jelentős részének nyomorúságos helyzetét, a rajta keresztül megmutatkozói isteni kegyelem, szeretet megszabadító erejének sok bizonyságát. Igehirdetését tökéletesen summázó, jellegét tán legjellegzetesebben bemutató képe így szólt: „Isten szeretete mindenkinek ott van a szívében, az ördög pedig épp ezért nem a szekrényt keresi a házunkban, hanem a szívünkben rejlő értékeket.” Igehirdetése végén Isten akarata melletti döntésre hívott, mely hívásra sokan válaszoltak kézfelemeléssel, felállással – és reménység szerint a nap igéjével, imádságával is: Teremts bennem tiszta szívet!
Délután kiteljesedett ez a személyes hang. Az öt felekezet egy-egy cigány bizonyságtevője mondta el Isten imameghallgatásával kapcsolatos hittapasztalatát.
Hitet erősítő volt a nehézségekben Istenhez menekülésről, a hozzá kiáltás csodálatos lehetőségéről, sok és változatos élethelyzetről hallani, a célok, vágyak meghallgatását erősíteni, valamint szembesülni a be nem teljesült kívánságok ellenére az Úr mellett kitartó bizonyságtevők hitével. Minden bizonyságtevővel a felekezete missziós, cigánymissziós lelkésze imádkozott, így a nevelőotthontól az egyetem elvégzéséig nagy utat bejáró evangélikus Balogh Tibor képzőművésszel beszélgetett Szeverényi János, egyházunk missziói lelkésze, akinek sokat köszönhet Krisztushoz találásában.
Dani Eszter, a református egyház zsinati missziói irodavezetője beleérzéssel, bölcsen vezette le ezt az érzékeny, hangsúlyos és felemelő részt. A napot e beszámoló írója, mint a Protestáns Cigánymissziói Fórum evangélikus résztvevője zárta az Ároni áldással és azzal a házi feladatként feladott adással, amellyel mindenki legyen bátor, és kérje Istentől (akivel a legjobb közösségben lenni) nemcsak a tiszta szívet, de az Istentől való családi, munkahelyi és gyülekezeti közösséget is.
Az Exodus zenekar magas szinten kísérte az énekeket, a délután folyamán több olyan dalt is sikerült találniuk, amelyek az egybegyűltek közös keresztény énekkincsét képezik. Szívből szólt az ének, betöltötte a templomot – nagyszerű volt a felszabadult örömnek, a közös istenmagasztalás részesének lenni.
A beszámoló elején föltett kérdés megismételtetik, azért hogy a debreceni élmény ne csak azé az ezer emberé legyen, aki részt vehetett ezen az áldott ünnepen, hanem minél többen esélyt kapjanak a jelen nem lévők is arra, hogy tiszta kezeket nyújthassanak a másik ember felé, tiszta szemekkel nézhessenek a másik ember szemébe, tiszta szavakkal szólhassanak a másik emberhez és tiszta érzelmekkel közelíthessek feléjük – akkor is, ha a másik ember cigány. Hogy ez megtörténhessen, tiszta szívre van szükségünk…
Forrás: evangelikus.hu