2013. június 13-án, Dobozon ismét házi csoport alkalmat tartottunk. Az összejövetelen az úrvacsora lényegéről beszélgettünk, a Korintusiakhoz írt első levél 11. részének néhány igeverse alapján, és megértettük azt, hogy mi az úrvacsora lényege, miért van szükségünk úrvacsora vételre. Az úrvacsorát követően imádkozással, hálaadással és dicsőítéssel fejeztük be ezt az áldott alkalmat.
„Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, és hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti értetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentum az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.” (1Korinthus 11,23–30)
Antóni Ernő