A Pünkösdi Cigánymisszó újabb afrikai segítségnyújtása

Egy zsák köles.  Vajon mit szólnánk mi itt és most Magyarországon, ha ennyi élelemmel kellene táplálnunk családunkat mintegy öt hónapig. Azt sem tudnánk, hogy mit is lehet a kölessel kezdeni. Pizzához és a rántott húshoz szokott gyomrunk, vajon hogyan dolgozná fel a köleskását? Dr. Pierre Sangalától megtudtuk azonban, hogy Mali, Ségué nevű falucskájában mekkora segítség egy zsák köles. Az életet jelenti azoknak, akiknek nincs semmijük, nincs munkájuk, és akik özvegyként, egyedül nevelik hét-nyolc gyermeküket egy kicsiny kunyhóban.

A napokban sikerült találkoznom Pierre-rel, akit jól ismerhetünk itt Békésen, hiszen nem is oly rég a Közéleti Klub vendégeként beszélt életéről, munkájáról, hitéről. (Ide kattintva megtekinthető.) Most is elmondta, hogyan ismerkedett meg Surman Lászlóval, aki ma a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió vezető presbitere, hogyan alakult ki együttműködése a cigánymisszióval, és milyen közös segítő akciókat hajtottak már végre. Nevezetesen, hogy már két alkalommal is napelemeket vitt szülőfalujába a misszió támogatásával. Most pedig arról számolt be, hogy legutóbbi útján tizennégy zsák kölessel érkezett Afrikába, melyet 100.000 forint értékben az Országos Cigánymisszió  adományozott a falu legrászorultabb özvegyeinek és azok családjának. Őket a falu vezetője választotta ki, aki pontosan tudja, kinek van szüksége leginkább a segítségre. Beszélgető társamtól megtudtam, és ez a fotókon is jól látható, mekkora örömmel és hálával fogadták ezek az egyszerű asszonyok a segítséget. Pierre elmondta azt is, hogy különösen azt értékelték a megajándékozottak, hogy kitől is kapták a segítséget. Megtudták ugyanis, hogy egy olyan keresztény szervezet, közösség tagjai gondoltak rájuk, akik hátrányos helyzetűek, a cigányság felé szolgálnak. Erről csupán annyit tudnak Afrikában, hogy ez egy népcsoport, melyben bizony sokan a szegénység, nyomor határán élnek. Pierre szerint: „Hasznos és nagyon fontos hirdetni az evangéliumot, de az ennivaló is nélkülözhetetlen. Jézus is megvendégelte az ötezret.”

Beszélgetésünk során betekintést nyertem még a falu életébe. Láttam az iskolás gyermekeket, akik ünnepi ebédjüket fogyasztották, ami nem volt más, mint egy tál rizs. Ugyanis erre felé ünnep, ha rizs kerül, hát nem az asztalra, hanem a szépen „megterített” földre. Megragadó élmény volt, amikor néhány filmkockát mutatott be vendéglátóm a faluban zajló vallásos életről. Fantasztikus volt látni azt a felszabadult vidámságot, zenét, táncot, ahogyan dicsőítik ezek a fekete emberek teremtőjüket, és az ő egyszülött fiát, Jézus Krisztust. Nem keseregnek, nem panaszkodnak, hanem élő hittel, Istenben bízva viselik nehéz sorsukat. Bizony sokat és sokan tanulhatnánk tőlük.

Természetesen a segítségnyújtásnak még nincs vége. Mint megtudtam, az Országos Cigánymisszió hosszú távú programjának tekinti a Dr. Pierre Sangalával való együttműködést, és ha legközelebb Séguéba látogat, újra csak viszi a misszió által nyújtott, az akkori helyzetnek legmegfelelőbb adományt.

Szeverényi Barnabás

Fotó: Lakatos Gyula