„Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál, A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint” (Zsidók 6,19-20).
December 14-én ismét a befogadó állomásra látogatott az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Országos Cigánymisszió Szeretetszolgálata, Dr. Dobos Ágoston békésszentandrási református lelkész, menekültmissziós önkéntes segítségével. Az Adventi várakozásban történő látogatás célja az volt, hogy az ott bizonytalanságban szenvedő emberek számára vigaszt és szeretetet adjanak.
Békési Endre, az EPK OCM Szeretetszolgálat vezetője így emlékezett: „Igazi kegyelem Istentől, hogy oda mehettünk ezekhez az emberekhez és kezet foghattunk velük, átölelhettük őket, hogy egyáltalán elmondhattuk nekik, hogy Jézus születése és keresztváltsága nem volt hiába való” – majd így folytatta: „Szeretetszolgálatunk számára az is fontos célkitűzés volt, hogy a befogadó állomáson várakozó családokat ne csak lelkiekben üdítsük fel, hanem meg is ajándékozzuk őket.”
Dr. Dobos Ágoston beszámolójában a következő gondolatokat fogalmazta meg: „Isten kegyelméből hat éve látogatom a magyar menekülttáborokat lelkészként. December 14-én kedden a Békéscsabai Menekülteket Befogadó Állomáson tett látogatásunk több szempontból egyedien különleges és jó volt. Első alkalommal jött velem egy református gyülekezet ifjúsági csoportja Budai Judit közvetítésével. A gyulai fiatal felnőttek egy rövid keresztyén színdarabot adtak elő, amely nagyon ötletesen és vidáman mutatta be, mit jelent az utolsó megmérettetéskor Jézus kegyelme.”
A lelkész megemlítette azt is, hogy ez már nem az első alkalom, hogy együtt szolgálhat a Békési Endre által vezetett szolgáló csoporttal, amelyért hálás a szíve Istennek. A befogadó állomáson eltöltött idő alatt több program is látható volt, derül ki a lelkész további beszámolójában, amelyről így emlékezik: „Együtt vacsoráztunk a menekültekkel, akik Ázsia, Afrika háborúkkal zaklatott területeiről érkeztek. A vacsora után gitárral, hegedűvel kísérve keresztyén énekeket énekeltünk, köztük karácsonyi énekeket is magyarul, angolul. A bibliai színdarab után a békésiek által hozott ajándékok kiosztása következett. Ezután két bizonyságtételben szóltunk Isten szeretetéről Jézus által. Jézus Krisztus is menekült volt, és ez még egy ok arra, hogy bizalommal hívjuk őt szívünkbe a menekült sorsban is. A Magyar Bibliatársulattól kapott idegen nyelvű Bibliák egyike is boldog gazdára talált.”
„Emlékezzünk e mostani karácsonyon, az újév küszöbén, hiszen tudjuk, hogy a megszületett Megváltó nemcsak e világba jött el a mennyből, hanem a kereszt áldozata által és mennybemenetelével értünk ment be az igazi szentek szentjébe! Ha pedig így szeretett minket, mindez igaz, akkor a mi bizonytalanságaink és nehézségeink közepette is lehet élő reménységünk!”