Van egy rejtett szépség ebben a világban, amit nem mindenki vesz észre. Nem kirakatokban van, és nem is árulják az ékszer üzletekben. Egy nehézségeket megtapasztalt gyermek szemében él, a megtört helyekről feltörő nevetésben és azoknak a csendes ellenálló képességében, akiket a világ gyakran figyelmen kívül hagy.
Lassan 18 éve, hogy felfedeztem ezeket a rejtett kincseket. Ők a cigánygyerekek, akik között szolgálok. Fekete gyémántjaimnak neveztem őket. Mindegyikük egy mély rejtély, tele kiaknázatlan szépséggel, erővel és fénnyel. Ahogyan rám néznek, szemeik fekete gyémántokként ragyognak.
Jób könyvét olvasva, megakadt a szemem két Igeversen, (Jób 28:10–11) amire azonnal rezonált a szívem.
„A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme. Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.” (Károli)
„ Aknát hasít a mélyben, szeme észreveszi a drágaköveket. Betömi a szivárgó ereket,
s kihozza a napfényre a rejtett kincseket.” (ERVHu)
Úgy hiszem, ezt tesszük együtt a cigánymisszióban. Nehéz helyekre – sziklás talajra – lépünk be, és feltárjuk az ott elrejtett értékeket. Szeretettel és türelemmel segítünk a fájdalmat növekedéssé alakítani, és lassan, gyengéden napvilágra hozzuk azokat a kincseket, amelyet Isten beléjük helyezett.
Ezek a gyermekek nincsenek elfelejtve. Nem vesztek el. Gyémántok ők – talán porral borítottak vagy érdesek a széleik –, de belül ragyogóak, értékesek és kiválasztottak.
„A sziklákban tárnákat hasít”
Olyan helyeken dolgozunk, amelyek nehezen elérhetőek, ahol kemény sziklákba ütközünk, ahol sokszor fájdalom és hiány uralkodik. Kemény, kihívásokkal teli helyek ezek, olyanok, amelyeket mások elkerülhetnek vagy figyelmen kívül hagyhatnak. Ahogy a bányászok faragják a követ a kemény sziklában, mi is reményt, bizalmat és lehetőségeket faragunk nehéz környezetben. Ezekben a mélységekben ássuk a remény alagútjait.
“Szeme észreveszi a drágaköveket”
Ezek a gyermekek drágakövek – értékesek, különlegesek, és hatalmas lehetőségeket hordoznak magukban, bár gyakran az elhanyagoltság, a szegénység, a kirekesztés vagy a félreértés rétegei alatt rejtőznek. Arra hivattunk, hogy észrevegyük e drágaköveket, akkor is ha legtöbbször még csiszolatlanok. Nem problémaként, hanem kincsként tekintünk rájuk, amelyek arra várnak, hogy felragyogjanak.
“Betömi a szivárgó ereket”
Feladatunk nem csupán észrevenni, hanem közbelépni, átirányítani a kétségbeesés, a nehézségek, a kirekesztés vagy az elhanyagolás áramlását, hogy teret teremtsünk a szeretetnek, a növekedésnek, a biztonságnak és a tanulásnak. Megpróbálunk olyan környezetet kialakítani, ahol a szeretet és a bölcsesség gyökeret verhet. Igyekszünk a fájdalmat átalakítani növekedéssé.
„Kihozza a napfényre a rejtett kincseket”
Gondoskodás, szeretet és jelenlét által megpróbáljuk napvilágra hozni a rejtett kincseket – ezeknek a gyermekeknek a tehetségét, örömét, álmait és méltóságát, feltárva az isteni képmást mindegyikükben.
Együttesen Isten munkatársaiként cselekszünk – szent szépséget bányászunk elfeledett helyeken. Az én „fekete gyémántjaim” nemcsak ritkák és szépek, hanem tükrözik azt az isteni misztériumot is, hogy Isten mennyire kincsként kezeli azt, amit a világ gyakran elfelejt, vagy eldob. Ezek a gyermekek nem problémák – ők csiszolatlan gyémántok. Isten arra hív, hogy meglássuk bennük a kincset, és szeretettel segítsünk nekik ragyogni.
Boros Irén
