„Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük…” (Jelenések 21. fejezet 3. vers)
A fenti idézet a Bibliából tulajdonképpen jól leírja és összefoglalja, amit a hajdúhadházi szolgálat képviselt és hirdetett. Ott, a település leginkább romák által lakott részén, olyanok lehetünk, mint akik Isten jelenlétét hordozva megoszthattuk Őt mindenkivel, akik csak egy kicsit is kíváncsi volt arra az üzenetre, ami Jézus Krisztusról szól.
És valóban egy sátrat felállítva, a helyi gyülekezet Tüzes Szívek dicsőítőivel kiegészülve, Lakatos Jenő lelkipásztor segítségével a finn missziós csapat énekelt, bizonyságot tett, igei üzenetet adhatott át. Végül egy drámát is előadtak, melynek fő mondanivalója az volt, hogy az ember Istentől eltávolodva saját erejéből nem képes kitörni a bűn rabságából. Egyedül Jézus önzetlen áldozata és mérhetetlen szeretete segíthet nekünk szabadnak és tisztának lenni életünk minden szennyétől. A jelenlévők néma csendben követték figyelemmel az amatőr színészek minden mozdulatát. A dráma csúcspontján megjelent Jézus (helyesebben az Őt alakító finn testvérünk), akit hatalmas üdvrivalgás fogadott a nézőtérről, amint megszabadította a démonok kínzásától szenvedő főszereplőt. A magával ragadó pillanatban jó néhányan könnyeinkkel küszködtünk.
Az alkalom ima szolgálattal ért véget, amikor is többekért imádkozhattak finn testvéreink. Hisszük, hogy minél többen fognak csatlakozni Isten népéhez, hiszen a mennyei Atya is erre vágyik, és az Ő Fiában már minden akadályt félre állított az útból!
