Idősek Napja Váncsod községben

Immár hagyománnyá vált, hogy fenntartónk, az MPE Országos Cigánymisszió támogatásának köszönhetően, minden évben megrendezzük az Idősek Napját, ellátottaink méltó köszöntésére.

Az ünnepséget több napos felkészülés előzte meg. A rendezvény helyszínének kiválasztásától a meghívó elkészítésén túl, a programok kiválasztása, a terem feldíszítéséig tartott.

A korábbi évekhez hasonlóan, most is lobbiztunk azért, hogy minél több ellátottat tudjunk vendégül látni. Igyekeztünk az előző évek színvonalának megőrzésére.

Az ünnepség helyszínének ez évben a Váncsodi Művelődési Ház adott helyet. A program előestéjén került sor az asztalok, padok elhelyezésére, terítésre, gondozóink segítségével.

Másnap eljött a várva várt nap, melyet nagy izgalommal vártunk, és lelkünket is díszbe öltöztettük.

Sorra érkeztek ellátottaink, őket a településekről az önkormányzat kisbusza szállította a helyszínre, majd megérkeztek a meghívott vendégeink is. A jelenlévőket pogácsával, kávéval, üdítővel vártuk.

Az ünnepség elején virágcsokorral és emléklappal felköszöntöttük Tóth Jánosné Ilonka nénit 90. születésnapja alkalmából, akinek a Váncsodi Asszonykórus alkalomnak megfelelő köszöntővel kedveskedett.

A rendezvény első részében a meghívott vendégeink ünnepi beszéde következett.

Váncsod község alpolgármester asszonya, Zsiga Imréné ünnepi köszöntője kezdte a sort, aki beszédében az idős kor szépségeire, hasznosságára mutatott rá.

Dr. B. Csákné Kovács Kinga református lelkipásztor az idősekről való gondoskodás, a szeretet és a hit erejéről beszélt.

Farkas Attila adventista lelkipásztor saját élettörténetén keresztül mutatta be, hogy mennyire fontos a hitélet és a felekezethez való tartozás.

Kis István a békési központ képviseletében jött el meghívásunkra. Az idősek köszöntésén túl a megtérés jelentőségét hangsúlyozta. Boldog, kiegyensúlyozott emberré válhatunk, ha a Biblia szavait megismerjük és megértjük.

Az ünnepség második részében ellátottaink szavalatai következtek.

Birizdó Istvánné ellátottunk, majd Tóth Zsigmondné az időskorról írt versekkel készült.

Majd „vidámabb vizekre eveztünk” és a Váncsodi Asszonykórus népdalcsokrát hallgattuk meg, azután pedig a Gáborjáni Hagyományőrző Népzenei Együttes műsora következett, akik bihari és sárréti népdalokat adtak elő. Műsorukat a hallgatóság nagy tapssal hálálta meg.

A műsor után az ebéd következett. Mindenki jóízűen fogyasztotta a töltött káposztát, melyet Vajas Zoltán, a Bástya vezetője térítésmentesen ajánlotta fel rendezvényünkre.

Desszertként két-két szelet süteményt is felszolgálhattunk a jelenlévőknek, mely nagy sikert aratott, mind állagában, küllemében, ízében.

Gondozóink kávét, üdítőket szolgáltak fel folyamatosan, a jelenlévők igényeinek megfelelően.

Ellátottaink is kellemes beszélgetésbe fogtak. Mi is igyekeztünk minden ellátotthoz eljutni és egy-két jó szót intézni – jó egészséget kívánva – mindnyájukhoz.

Néztük a boldog, megelégedett arcokat és hiszem, hogy mindnyájan azt gondoltuk, hogy megérte a sok fáradozást, előkészületeket, izgalmat a mai nap.

Majd megköszöntük támogatóinknak, hogy adományaikkal hozzájárultak a rendezvény sikeres lebonyolításához.

Az ünnepség végén az ellátottainknak a közelgő karácsonyi ünnepeket idézve, a búcsúzásnál sikerült pár szaloncukrot is ajándékoznunk.

A vendégeinknek, fellépőinknek pedig Gáborján Polgármestere felajánlását tudtuk ajándékozni, mindenki kapott egy-egy kézműves kosarat és hozzá egy-egy kézműves szőnyeget is.

Minden távozót kikísértünk az ajtóig és elköszöntünk tőlük. Az ellátottak szemeiből tükröződő hála és köszönet azt sugallta: MEGÉRTE!

Salamon Józsefné

„Úgy tégy, mintha örökig élnél!
Hinned is kell, hogy így igaz.” (Várnai Zseni)