Lehet-e előítéletek nélkül gondolni a fogvatartottakra

Amikor 2006-ban Hajnal István testvér kérésére csatlakoztam a börtönmissziós munkához, még nem igazán tudtam, mire is vállalkozok. Korábban személyesen nem ismertem olyan embereket, akik köztörvényes bűncselekmények miatt börtönbe kerültek, csak olyat, aki az előző rendszerben KMK-s (közveszélyes munkakerülő) volt.

Az elmúlt évtől kezdve önkéntes segítőmmel már havonta 46 alkalommal járhatunk be a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe, Gyulára, hogy ott kis csoportokban rövid, 40-50 perces istentiszteleteket tartsunk a fogvatartottaknak. Vannak, akik rendszeresen részt vesznek ezeken az alkalmakon, és vannak, akik csak időnként jelennek meg. Ezek az istentiszteletek sokban eltérnek a hagyományos értelemben ismert gyülekezeti/templomi alkalmaktól, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének kedvesek Isten előtt. Rendszeresen Istent dicsőítő énekekkel kezdjük az együttlétet, utána kérdéseket tehetnek fel nekünk Istennel, a Bibliával vagy a hittel kapcsolatban, és tőlünk telhető legjobb tudásunk és hitünk szerint meg is válaszoljuk azokat, vagy ígéretet teszünk a későbbi válaszadásra.

A rendszeresen résztvevő személyek eleinte kicsit zárkózottabban viselkedtek, de néhány hónap „ismerkedés” után már többen elbeszéltek olyan dolgokat az életükből, amit másnak talán nem mondanának el. Sok ember nem is gondolja, hogy a bűncselekményeket elkövető embereknek is vannak érzései, félelmei, szerető családtagjai, azt meg főleg nem hiszik el, ha valaki új életet akar kezdeni. Az előítéletek így gyakran megnehezítik a szabaduló fogvatartottak lehetőségét arra, hogy új életet kezdjenek. Pedig, ha találnak egy olyan befogadó közösséget, ahol nem a múltjuk alapján ítélik meg őket, hanem szeretettel segíteni akarnak az újrakezdésben, akkor nekik is könyebb azt megvalósítani, mert el tudnak szakadni a régi, leterhelő kapcsolatoktól, rossz beidegződésektől.

Azt kívánom, hogy minél több fogvatartott, szabadulása után is kapjon esélyt az Isten megismerésére, az Őtőle kapott új esély kihasználására, egy teljesen új élet megvalósítására, és ehhez kapjanak segítséget befogadó gyülekezetektől.