2026. szeptember 18-án került megrendezésre a 11. Protestáns Cigánymissziós Konferencia négy egyház cigánymissziójának összefogásával Alsózsolcán, a helyi metodista templomban.
A konferencián közel 200-an vettek részt az ország minden tájáról, de legtöbben a helyi közösségből és a közelben lakók közül csatlakoztak.
A napot Bakay Péter nyitotta meg, aki a résztvevőknek azt a kérdést tette fel, hogy a világosság fiai-e már? Erre a kifejezésre a Biblia többször utal, és nem mindegy, hogy kihez tartozunk: a világosság vagy a sötétség fiai vagyunk-e. „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, egyenesség és igazság.” (idézet az Efezus 5,8-9 alapján)
A buzdító szavakat követően Erdei-Nagy László metodista lelkész, a helyi gyülekezet vezetője engedett bepillantást a közösség életébe, és tett bizonyságot arról, mennyire hálás azért, hogy Isten munkáját végezheti.
Alsózsolca polgármestere, Csirke Róbert is kiemelte a helyi gyülekezet fontos szerepét a település életében.
A nap folyamán több zenés dicsőítő blokk került a programba, ami segítette a jelenlévőket, hogy az igei gondolatok még inkább elérjék céljukat, és segíthessék azokra való reagálást. A dicsőítés szolgálatát a templomban minden vasárnap szolgáló dicsőítő csoport látta el. Lelkesedésük és az Isten iránt megnyilvánuló rajongásuk még a terhektől elnehezedett szívű résztvevőket is bevonta az Isten felé megnyilvánuló hálaadásba.
Az eseményen az igehirdetés szolgálatát Pena-Sztojka Szabina református lelkész végezte, aki egy Budapesten működő református gyülekezetet vezet.
Szolgálatában Ézsaiás könyve 60. részének elején olvasható igeszakasz került a középpontba: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. Emeld föl tekintetedet, és nézz körül!”
Az igehirdető kihangsúlyozta, hogy ez a szakasz mindazoknak szól, akik valamilyen oknál fogva nehéz helyzetben vannak. Maga az Úr bátorítja az övéit, hogy keljenek fel, még ha nagyon a padlón érzik is magukat, mert az Úr közel van a segítséggel. Ha még elsőre úgy tűnik is a helyzet, mintha a legnagyobb sötétség lenne, Isten már készíti a megoldást, és arra biztat, hogy ne maradjunk elkeseredettek a nehéz helyzetben, mert ő megoldást ad, fényt hoz a sötétségbe. Nem összekeverendő ez azzal, hogy mindenkinek fel kell szívnia magát, és csak azért is meg kell oldania a helyzetet, hanem arra biztat, hogy keljünk fel, és engedjük Istent munkálkodni a nehéz helyzeteinkben.
A prédikáció közben a lelkész megkérdezte, hogy a jelenlévőkre milyen negatív dolgokat mondanak, amivel kifejezik alkalmatlanságukat. Arra bátorított, hogy mindenkit Isten tesz alkalmassá a feladata elvégzésére, az Úr fénye látszik, nem pedig a saját erőből való fényesség.
Az igei gondolatok után megosztotta saját élettörténetét, és kiscsoportos imádkozásra kérte a jelenlévőket.
A protestáns konferenciák elengedhetetlen programpontja a bizonyságtétel, melyet az egyik szervező fog össze, és segíti a résztvevők közül bizonyságtételre jelentkezőket. Idén ezt a feladatot Kurdi Zoltán metodista lelkész látta el, aki egy metodista, egy református és egy pünkösdi bizonyságtevőt kért meg, hogy beszéljék el, hogyan munkálkodott Isten az életükben, amikor a legnagyobb sötétségben voltak. Minden bizonyságtevőért két saját felekezetű résztvevő imádkozott.
A délutáni program során az MPE Cigánymisszió képviseletében Papp Zoltán osztotta meg gondolatait a protestáns összefogással kapcsolatban, kihangsúlyozva, milyen fontos megtenni mindazt a feladatot, amire Isten elhívott.
A nap dicsőítéssel és áldáskérő imádkozással zárult, mely során minden felekezeti képviselő áldást mondott az imatámogatást kérőkre.
