Az MPE OCM vezető presbitere Surman László vezetésével indult el augusztus 3-án egy önkéntes csapat Nyírvasváriba, a Cigánymisszió gyülekezetébe. Dicséretek és bizonyságok hangoztak el a Pünkösdi Teológia Főiskolán hallgató Kocsor Balázstól, Flóra Zoltántól és Antóni Páltól. Serbán József is a csapat részét alkotta, aki szintén készül a főiskolára. A békési csoporttal érkező Horvát Béla egykor ebben a gyülekezetben tért meg, most pedig ő is Isten Igéjével bátorította jelenlévőket.
Horváth Béla a Szentlélek jelentőségéről beszélt, arról, hogy az egykor bátor Péter – aki még mielőtt nem jött el a Szentlélek -, félelmében háromszor is megtagadta Jézust a nép előtt. Amikor Jézus a Mennybe ment, elküldte a megígért Szentlelket. A tanítványokat és névtelen hívők seregét, mintegy 120 embert betöltött az Úrnak Lelke. Pétert ekkor a bátorság is betöltötte, már nem ugyanaz az ember volt, mint aki azelőtt megtagadta Jézust, hanem a néptől nem félve kiállt és elmondta, hogy ők szegezték a keresztre és ők ölték meg Jézust.
Surman László köszöntötte a betegsége miatt már régen látott gyülekezetet. Megköszönte az imádságokat, amivel a gyülekezet támogatta, és megosztotta a hallgatókkal a kórházban átélt helyzeteket. Majd a Zsoltárok 103:14 igerész alapján prédikált. Az Úr mindenek felett való Isten, akinek a Menny a trónja és a föld pedig lábainak zsámolya. Mi emberek por vagyunk, vannak korlátaink, míg az Isten számára nincsenek határok. Amit akar, azt megcselekszi, és nem csak megpróbálja, nem csak próbálgatja, hanem meg is teszi, mert van rá hatalma.
Mi emberek hasonlítunk a fűszálhoz, amely kezdetben gyönyörű szép zöld színű, majd egy idő után elsárgul és elhal. Nagyon fontos az Istenben, és nem a mi saját erőnkben való bizalom, mert számunkra az erőnk is véges, Isten pedig nem változik, neki nem gyengül meg az ereje soha. Van, hogy az emberek sokszor bíznak önmagukban, és mondják azt, hogy én dolgozom meg a pénzemért, és engem illett meg a dicsőség, hisz én teszek érte! Odáig rendben van, hogy dolgozik valaki és ez a saját testi ereje, na, de tegyük fel a kérdést, ki adta neki az életet, ki engedte, meg, hogy aznap felkeljen, vagy, hogy a szíve dobogjon, vagy levegőt vegyen? Bizony ez Istennek kegyelme! Ne a magunk erejében bízzunk, és ha bármit is akarunk tenni, akkor tegyük hozzá: „Ha az Úr is úgy akarja, akkor…” Ne feledjük el, Isten tart meg bennünket, Tőle van mindenünk.