Az általános vélekedéstől eltérően, a börtönökben sok olyan ember van, akik szeretnének új életet kezdeni, megváltozni. Ez a szándék viszont általában nem párosul az élő Isten felé való nyitott szívvel, megtéréssel, újjászületéssel, igazi belső értékrend váltással, ezért az ilyen szándék sok esetben szinte azonnal kudarcot vall, amint az illetőt szabadon engedik a fogva tartásból, és visszakerül régi ismerősi körébe.
Legutóbbi börtönlátogatásom alkalmával már nem egyedül mentem be Gyulára, a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe, hanem egy új önkéntes segítő (Baloghné Anikó) társaságában, akit Isten Lelke indított arra, hogy csatlakozzon a fogvatartottaknak végzett szolgálathoz.
Először két fogvatartott nővel osztottuk meg Isten Igéjét és a hozzá kapcsolódó gondolatainkat. Érezhető volt a beszélgetés alatt, ahogy egyre jobban megnyílnak előttünk, és lelkük olyan területeiről beszélnek, amit talán senki másnak nem mondanak el, csak egymásnak. Hisszük, hogy Isten Igéje tovább végzi a munkát szívükben.
Azt követően egy olyan elítélt fiatalember jött az istentiszteletre, akiről sugárzott az öröm. Ez nem túl szokványos az elítéltek között, ezért rögtön fel is tűnt. A beszéde is elárulta, hogy ő már igazán találkozott a Megváltó Jézus Krisztussal, és megváltozott az élete. Örömmel mondta el, hogy azon a tárgyaláson, amikor az ítéletét kihirdették, őszintén, teljes szívből átadta egész életét Istennek, és miközben nyugalommal fogadta a 6 év fegyházban letöltendő büntetést, mégis nagy teher hullt le szívéről, amikor magában imádkozva bocsánatot kért Istentől minden addigi bűneiért, és új életet kapott.
Számunkra is nagy bátorítás volt hallani ezt a rendkívüli bizonyságot, hiszen annak ellenére, hogy tudjuk, nem hiábavaló a munkánk az Úrban (1Korinthus 15,58), mégis jól esik hallani, hogy Isten Szentlelke a zárt vasajtók és rácsok mögött is képe meglágyítani a bűnözők szívét.
(A kép csak illusztráció, nem a fent említett eseményen készült.)
