Öröm és meghatottság miskolci ünnepségünkön

Megható, bensőséges eseményre került sor Miskolcon, november 6-án. Ez alkalommal intézményünk, az MPE OCM Segítő Szolgálat miskolci telephelyének szépkorú ellátottait köszöntöttük, s mivel a szociális munkások hetében jártunk, kedves munkatársaink is részesei voltak az ünneplésnek.

Dr. Skrabák Péterné, vezető gondozó köszöntötte a jelenlévőket. Mondanivalóját a következő gyönyörű gondolattal kezdte: „A szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá.”A kedves szavak után Prókai Árpád szólt bátorította igei gondolatokkal a jelenlévőket.

Ezt követően a Fazekas Mihály Általános Iskola 3. osztályos néptánccsoportja repített vissza bennünket a zenés-táncos mesék világába. Köszönet a felkészítő pedagógusoknak és a táncos lábú gyerekeknek. Majd két kedves szép korú gondozottunk következett, Csányi Lászlóné énekelt, és Kassai Józsefné verset mondott. Műsorunk végén volt kollégánk, ifj. Sepsi Attila csodás hangjában gyönyörködhettünk.

Szavakban nem fejezhető ki az a meghatottság, és öröm, amit akkor éreztünk, mikor gondozottaink óriási tapssal köszönték meg a műsort. Ebben a tapsban kollégáink munkájának elismerését is benne éreztük. Gondozottjainkban rögvest felmerült az az ötlet, hogy jövőre ők is egy kis meglepetés-műsorral viszonozzák nekünk ezt az élményt.

Mindez az MPE Országos Cigánymisszió Segítőszolgálat égisze alatt zajlott, amiért nagyon hálásak vagyunk. Külön öröm számunkra, hogy ezen az alkalmon egyre több ellátottunk és gondozónk vesz részt, amely azt jelzi, hogy igazán magukénak érzik ezt.

Az irodában dolgozó kollégáink, Andi, Szilvi, Csilla, Gyöngyi és Zoli szorgos kis hangyák módjára mintegy háromszáz szendvicset készítettek, melyből aztán bőven jutott mindenkinek, még csomagolni is tudtunk belőle, így haza is vihették az elemózsiát.

Éreztük, hogy áldás volt ezen az ünnepségen, reméljük egy év múlva hasonló módon, ugyanilyen jó hangulatban lehetünk újra együtt.