Az MPE Országos Cigánymisszió Sarkadi házi csoportjában jelenleg Pál apostolnak az efezusiakhoz írt levele 4. részét tanulmányozzuk folyamatosan. Fontos, hogy ne csak elolvassuk Isten beszédét, mint egy regényt, hanem alaposan átgondoljuk, mit is akar tanítani nekünk Isten az adott olvasmányon keresztül.
Az elmúlt alkalmon arról olvastunk és beszélgettünk, hogy Jézus szolgálati ajándékokat adott az Egyháznak: apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat. Ezt azonban nem úgy kell értelmezni, ahogy sokan félreértik, miszerint vannak a „hivatásos szolgálók”, akik elvégzik a szolgálatokat, és a többi hívő pedig elég, ha nézi, esetleg buzdítja őket, mint egy sport vetélkedőn.
Pál tanítása szerint azért adta Jézus a szolgálati ajándékokat, „hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére” (Efézus 4,12)! Vagyis amellett, hogy a szolgálati ajándékok végzik a saját ajándékuk által meghatározott szolgálatukat, közben a többi hívőt is kiképzik a szolgálatok végzésére, Krisztus testének építésére, mert Isten országának építésében nincs munkanélküliség, mindenki kapott feladatot, szolgálatot.
Fontos üzenete van a 11. versben annak a két szónak is, hogy „ő adott”… Vagyis: nem én döntöm el, hogy apostol akarok lenni, vagy éppen próféta akarok lenni. A mai világban nagyon sok az önjelölt apostol, próféta, pásztor stb. Nem számít mennyire akarok valamit, ha nem arra kaptam ajándékot, akkor az nem az én szolgálatom.
Ettől azért – ahogy korábban volt is róla szó – persze végezhetek apostoli szolgálatot, ha egy apostoli ajándékot kapott szolgálótól megtanulom, hogyan kell. Tehát, minden hívőnek szól az üzenet: Szolgálatra fel!
