csokmei-maria-00

Csökmei Mária Piroska pedagógus pályafutását 1981. augusztus 16-án kezdte a miskolci 33. Számú Általános Iskolában, ahol tantárgycsoportos oktatásban matematikát, környezetismeretet és technikát tanított egészen 1988 júniusáig. Ekkor családi okok miatt Békésre költöztek, ahol az akkori 1. számú Általános Iskolában vállalt munkát. Egész pedagógus pályafutását a gyermekek és kollégák szeretete és tisztelete jellemezte. Mindig segítőleg fordult a gyermekekhez és családjukhoz. Pályája során több száz gyermeket nevelt tisztességre, becsületre, a tudás tiszteletére. Pedagógus munkája elismeréseként nyugdíjba vonulása alkalmából a 2019/2020. tanév végén megkapta a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet.

Először is hadd gratuláljak nyugdíjba vonulása alkalmából, külön szeretnék gratulálni a Pedagógus Szolgálati Emlékérem átvételéhez! Milyen érzések kavarogtak Önben, mikor megkapta a díjat?

Nagyon örültem neki. Úgy gondolom, hogy ez az eltöltött 35 év valóban szolgálat volt. Magára az egész ünnepségre nagyon nagy izgalommal készültem, ugyanis az érmet ballagási ünnepség keretén belül kaptuk meg, és búcsúztunk el kollégámmal együtt az iskolától. Nekem három gyermekem ballagott el ebből az iskolából – ide jártak mind a hárman nyolc éven keresztül – és most 32 év után én is elballagtam innen. Nagyon meghatódva vettem át a díjat, és az igazgató méltató szavai is nagyon jól estek.

Mindig is tanárnak készült?

Igen, a középiskola elvégzése után először földrajz-biológia szakos tanár szerettem volna lenni, akkor nem sikerült az első felvételim. Utána módosítottam tanítóképzőre, és utólag úgy érzem, hogy a fiatalabb – 6–10 éves – korosztály jobban is fekszik nekem. Ezt be is bizonyította számomra ez az utolsó öt év a pályámon, amikor felkerültem felső tagozatba.

Volt-e példaképe, aki motiválta abban, hogy végül a pedagógus pályát választotta?

Igen, az általános iskolai osztályfőnököm és a földrajztanárom. Ők voltak azok, akik számomra most is a nagybetűs pedagógusok. A földrajztanárom azt hiszem a mai napig él, de az osztályfőnököm sajnos már nem.

Mióta dolgozik ebben az iskolában?

1988. augusztus 16-a óta.

 Úgy tudom, hogy pedagógus pályáját még Miskolcon kezdte. Hogyan élte meg a váltást, mikor Békésre költözött? Milyen különbségek voltak a két iskola között?

A miskolci iskola ugyanúgy ’81-ben kezdett, ahogy én is. Vadonatúj iskola volt új tantestülettel, rengetegen kezdtünk ott pályakezdő fiatalokként. Más jellegű közösség volt ebből a szempontból, hiszen az egy induló iskola volt, a békési meg egy száztizenéves, nagy hagyományokkal rendelkező iskola.

Mikor idekerültem Békésre, akkor ennek az iskolának még több iskolaegysége volt. Ami ma már Vadászház a Bocskai sarkon, az régen még az iskolához tartozott, én abban az épületben kezdtem. Az egy kicsit nehéz volt abból a szempontból, hogy én egy közösségből jöttem. Persze itt is tartoztam egy közösséghez, de ez lekorlátozódott értekezletekre, egyébként meg az ember egyedül volt a napközis párjával. Vele találkoztam délben, vagy ha olyan munkánk volt, de egyébként távol voltam magától a központi intézménytől, ami egy kicsit nehéz volt számomra. Utána kikerültem a Kossuth utcára, ahol már volt egy kis közösség. Tehát volt különbség bőven, de a tanítás része ugyanúgy zajlott mindkét iskolában.

Milyen tárgyakat tanított az iskolában?

Alsós tanító vagyok. Az első években mindent tanítottam, aztán később tantárgycsoportban a matematikát és a hozzá kapcsolódó készségtárgyakat: technikát, rajzot, testnevelést, környezetismeretet, tizenhét éven keresztül pedig magyart és rajzot.

Mi jellemezte az itt eltöltött éveket?

Szürke eminenciásnak tartom magam, végeztem a munkámat sok-sok éven keresztül. Amit rám bíztak feladatokat, azt mindig igyekeztem a legjobb tudásom szerint végezni, és jó kapcsolatot tartani a szülőkkel is. Ennyi év alatt problémák természetesen adódtak, de azokat a vezetőim segítségével mindig megoldottuk.

Melyik volt a legemlékezetesebb osztálya, évfolyama?

A legelső osztályomban – akiket negyedik osztályban vettem át – nagyon jó szülői társaság volt, nagyon támogatóak voltak, az egy nagyon jó kis osztály volt. Problémák persze voltak ott is, de az egy jó közösség volt, ahol a mai napig, ha találkozom a szülőkkel, beszélgetünk. Nagyon kedveltem az utolsó társaságot is, a 6.b-t, de a tavaly elballagott 8.b osztályt is, akiket hat éven keresztül tanítottam, náluk is hat év… Azért az elég nagy idő, ennyi ideig együtt lenni egy osztállyal.

Mire emlékszik vissza a legszívesebben a pályán töltött évekből?

Igyekszem a szép emlékekre. Sok apró örömöm volt, kirándulások például, de ami nagyon meghatározó volt számomra, az a Zuborné Kalotai Andi kolléganőmmel együtt töltött 17 év. Az adott osztályainkért mindig egyetértésben, nagyon segítő együttműködésben tudtunk tevékenykedni, és ezek nagyon szép évek voltak.

Kinek ajánlaná a tanári pályát? Milyen tanácsot adna egy most kezdő pedagógusnak?

Ami a legfontosabb, az a gyermekek szeretete. Emellett úgy gondolom, hogy aki a tanári pályát akarja választani, annak feltétlenül rendelkeznie kell türelemmel, empátiával és elhivatottsággal. Csak azért, hogy legyen egy diplomája, de közben nem érzi azt, hogy a gyerekek fontosak a számára, az felejtse el a tanári pályát. Én a mai napig attól, hogy öt évet voltam felső tagozatban, még mindig tanítónak vallom magam. Minden pedagógusi munkát természetesen meg kellene becsülni, de szerintem a tanítói pálya a legnehezebb, és talán ezt kellene a legjobban megbecsülni. Egy közösségbe való beilleszkedésre, írni-olvasni, számolni megtanítani egy hatéves kisgyermeket – ezeket az alapokat lerakni – úgy gondolom, hogy ez az egyik legnagyobb feladat az életben, és az, aki pedagógusnak megy, aki tanítónak megy, annak ezt komolyan is kell venni.

Hogyan képzeli el a nyugdíjas éveket?

Sokat gondolkoztam már rajta, három kisunokám van, szeretnék velük jóval többet foglalkozni, mint eddig. Van egy 86 éves, özvegy édesapám, aki – ugye én eredetileg nem békési vagyok – Orosházán él, illetve most már egyre többet van nálunk. Szeretném az édesapám hátralévő idejét minél szebbé tenni és amin még nagyon sokat gondolkoztam, hogy szeretnék valamilyen közösséghez tartozni, legyen ez akár valamilyen szakkör, akár valamilyen klub, bármi. Szeretném megtalálni ezt a lehetőséget, hogy továbbra is valamilyen közösséghez tartozhassak, hogy legyen emberekkel kapcsolatom.

Nyugdíjas éveihez kívánok jó egészséget és tartalmas, aktív időtöltést szerettei körében!

Bejegyzés megosztása

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: email
Email
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Kapcsolódó bejegyzések
szszolgalat-20200708_01
Bolygónkra is vigyázva

A Pünkösdi Cigánymisszió Szeretetszolgálatának munkatársai kerékpárral álltak munkába. A nyári meleg napok beköszöntével, és a környezetszennyezés csökkentése érdekében a kollégák ezúttal két keréken

Elolvasom »