„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” – János 1:5
A háború sújtotta Kárpátalján, a fájdalom és a bizonytalanság közepette is ott él az élő reménység – Jézus Krisztus szeretete.
A Pünkösdi Cigánymisszió négy országos presbitere és két kommunikációs munkatársa a közelmúltban Munkácsra látogatott, hogy erősítse a kapcsolatot az ott élő roma testvérekkel, akik tagjai a Pünkösdi Cigánymisszió által alapított a Kárpát-medencei Cigánymissziós Fórum egyesületének.
Ez a látogatás különösen nagy jelentőséggel bírt: háborús időkben, amikor légicsapások és szirénák hangja kíséri a mindennapokat, a testvéri szeretet és a lelki támogatás még inkább életet jelent.
A delegációt Horváth Károly lelkipásztor fogadta az Élő Isten Egyházának képviseletében. Ez a gyülekezet a fórum egyesületének aktív tagja, és Munkács egyik legnagyobb cigány közösségében szolgál – egy mintegy 10–11 ezer fős táborban, ahol nap mint nap a túlélésért küzdenek az emberek.
A missziós csapat nemcsak imádságban, hanem személyes jelenlétével is igyekezett erősíteni testvéreit. Az alkalomra külön gyülekezeti összejövetelt szerveztek, ahol a presbiterek bizonyságot tettek, és Péter Pál országos presbiter igehirdetéssel szolgált. Az üzenet középpontjában a reménység, a kapaszkodók és a hit ereje állt: hogy Isten világossága még a legnagyobb sötétségben is utat tör magának.
Horváth Károly lelkipásztor elmondta, hogy a magyar és amerikai testvérek segítségével épült imaház a táborban a legnagyobb épület – egyszerre 500 ember fér el benne, és mintegy 300 felnőtt és 300 gyermek vesz részt rendszeresen az alkalmakon.
A gyülekezet élő, szolgáló közösség:
- 10 házicsoportban heti két alkalommal imádkoznak és bibliát tanulmányoznak,
- 10 gyerekszolgálatban több mint 300 gyerek vesz részt,
- 120 gyermeket tanítanak írni-olvasni,
- működik festőiskola, bokszklub, tánccsoport és zeneiskola is.
Mindezt egy olyan közegben, ahol – ahogy Károly testvér fogalmazott – „a gyerekeknek sokszor cipőjük sincs, nemhogy lehetőségük sportolni vagy tanulni.” A közösség ezért mindent megtesz, hogy reményt és esélyt adjon azoknak a gyerekeknek, akiknek egyébként nem lenne kilátásuk a jobb életre.
A misszió tagjai megrendülten, de egyben megerősödve tértek haza. Papp Zoltán, a Pünkösdi Cigánymisszió országos presbitere így fogalmazott:
„Megdöbbentő volt látni a nyomorúságot, ugyanakkor felemelő megtapasztalni az ottani testvérek hitét és összetartását. A táborban nincs félelem, ott az élő reménység. Olyan emberekkel találkoztunk, akik mosolyognak, segítik egymást, és a legnagyobb szegénység közepette is hálát adnak Istennek.”
Az Élő Isten Egyházának tagjai mindennap szembesülnek a háború valóságával – a szirénák hangjával, a nélkülözéssel, a félelemmel. De ők tudják, hogy van Valaki, aki erősebb minden bombánál és minden rettegésnél. Isten az, aki megtartja őket.
A Pünkösdi Cigánymisszió számára ez a látogatás nemcsak testvéri találkozás volt, hanem küldetés megerősítése is: hogy Krisztus szeretetét a legnehezebb helyzetekbe is el kell vinni. Mert ahol emberi erő már nem elég, ott kezd el ragyogni az isteni remény.
Imádkozzunk együtt testvéreinkért Kárpátalján!
Kérjük, emlékezz meg imádban a munkácsi cigány közösségről, a családokról, az édesanyákról, a gyermekekről és a lelkipásztorokról, akik a háború árnyékában is hűségesen szolgálnak.
Imádkozzunk, hogy Isten védelmezze őket, adjon békét, erőt és reménységet minden napjukhoz.
„A reménység nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a Szentlélek által.” – Róma 5:5
