Több mint egy évtized után búcsút intett Magyarországnak és a békési szolgálatnak a finn misszionárius házaspár, akik neve mára szinte összeforrt a Pünkösdi Cigánymisszió mindennapjaival. Gyermekzsivaj, gyülekezeti alkalmak, ölelések – ezekkel az emlékekkel tért vissza Finnországba Aarne és Pirjo-Riitta Törmanen.
„A cigányság felé való szolgálat mindig nagyon közel állt hozzánk” – mesélik a búcsú előtti interjúban, amit kissé meghatódva, de csillogó szemekkel adtak érdeklődésünkre. Eredetileg óvodapedagógus és fejlesztő pedagógus képesítést szereztek Finnországban, de már korán megfogalmazódott bennük a vágy, hogy misszionáriusként segítsenek másokon. Magyarországra érkezve először iskolai szolgálatba kapcsolódtak be. Külön öröm számukra, hogy azok a gyermekek, akikkel évekkel ezelőtt foglalkoztak, mára gimnazisták, szakmát szerzett fiatalok lettek. „Mindig lelkesen köszönnek, és emlegetik a közös foglalkozásokat” – mondják büszkén.
Az évek során Békés megye számos településén szolgáltak, de különösen közel került a szívükhöz a mezőberényi pünkösdi templom közössége. „Gyakran éreztem, hogy amit a gyerekekkel végzünk, az nem csupán egy kedves foglalkozás, hanem valóban életbevágó jelentőségű. Hatással van a családokra is” – fogalmazott Pirjo-Riitta.
A hosszú évek alatt maguk is sokat tanultak a magyar emberektől. „Nálunk Finnországban nem szokás, hogy puszit adjanak egymásnak az emberek, inkább csak kézfogás és köszönés van. Eleinte nagyon nem szerettem ezt, de mára megszoktam.” – idézi fel az első időszak egyik élményét Aarne mosolyogva.
Nemcsak a helyi gyülekezetekkel alakítottak ki mély kapcsolatot, hanem szolgálatuknak köszönhetően szoros együttműködés épült ki a finnországi Fida International és a magyar misszió között is. A finn szervezet évek óta figyelemmel és támogatással kíséri a magyarországi munkát, miközben számos gyülekezet hordozta imádságban a misszió szolgálatait.
Mint mondják, a búcsú idején sok kérdés és érzés kavarog bennük. Hazatérve szeretnék újrakezdeni az otthoni szolgálatot, „újra elvetni a magot”, ugyanakkor örömmel várják azt is, hogy több időt tölthessenek felnőtt fiaikkal.
Mit visznek magukkal Magyarországról? „Nagyon sok szívbéli kapcsolatot” – válaszolják egyszerűen.
Sokan biztatják őket arra is, hogy írják meg magyarországi szolgálatuk történetét egy könyvben. Egyelőre még csak tervként beszélnek róla, de könnyen lehet, hogy egyszer papírra kerül mindaz a szeretet, hit és szolgálat, amelyet az elmúlt évek során Magyarországon átéltek. A Pünkösdi Cigánymisszió csapata nem csupán két munkatárstól, hanem két szeretett baráttól, testvértől és szolgálótárstól búcsúzik, de természetesen a mihamarabbi viszontlátás reményében. Kedves Ritta és Arne köszönünk mindent, hálásak vagyunk értetek!
