Ötödik alkalommal szervezte meg éves cigánymissziós találkozóját öt protestáns – református, pünkösdi, evangélikus, metodista, baptista – felekezet, történelmi falak között, a Debreceni Református Nagytemplomban. Az eseményre minden korábbinál többen, ezerötszázan látogattak el szerte a Kárpát medencéből, megmutatva, hogy Isten kegyelme minden hittételi és liturgikus vitát felülír. „Istennek különös csodája, hogy az Úr a cigányságot használja fel arra, hogy közelebb hozza egymáshoz az egyházakat” – ezt a mondatot D. Szabó Dániel, mindenki Dani bácsija, a bodrogközi református cigánymisszió ma is aktív szolgálója fogalmazta meg bő tíz évvel ezelőtt. Akkor még csak sejteni lehetett, hogy évekkel később milyen gyümölcsözővé válik a protestáns cigánymissziós együttműködés.
Eleinte tematikus kiadványok és módszertani füzetek jelentek meg az összefogás égisze alatt, 2016 februárjában pedig első ízben került sor a Protestáns Cigánymissziós Találkozóra Budapesten. Kegyelmi pillanatok sokasága kísérte a rendezvényeket, hiszen évről évre 3-400 keresztény cigány emelte magasba Jézus nevét. A tavalyi, alsózsolcai esemény után a szervezők pedig mertek nagyot álmodni: a magyar reformátusság központját, a debreceni Nagytemplomot jelölték ki az ötödik találkozó helyszíneként, ahová több mint ezerötszáz hívőt vártak. Az álom pedig valósággá vált, hiszen február 8-án verőfényes napsütésben úszott a cívisváros ékessége, mialatt egyre többen gyülekeztek a templom bejárata előtt – arra várva, hogy egy szívvel szólítsák meg a Mindenhatót. Olyan szívvel, amely hitünktől függetlenül nap, mint nap megtisztulásra vár, ezért is jelölték ki a felekezetek az 51. zsoltár 12. versét az esemény vezérigéjeként: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” Kurdi Zoltán metodista cigánymissziós vezető nagyszerűen foglalta össze a nap célját: „A szívünk egy támadás alatt álló hely, az ige pedig arra szólít minket, hogy minden féltve dolognál jobban őrizzük azt. Ezért van szükségünk a szívünk megtisztulására!” – mondta a lelkipásztor. A vendéglátók nevében Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke köszöntötte a jelenlévőket, hű maradva a történelmi helyszín jelentőségéhez: „Jakab apostol után 1567-ben a reformátoraink is megfogalmazták itt, e falak között, hogy ’Mindenkor és minden nemzetbeli embereket, kik az egyháznak felajánltatnak, be kell venni.’” A Nagytemplom lelkésze hozzátette, hogy Isten országában nincs helye kasztoknak, hiszen egyformán megváltott mindannyiunkat. „Jézus nem volt személyválogató, így tehát nekünk sem szabad azoknak lennünk.” – kell ennél nagyobb bíztatás a kegyelemért imádkozó cigány és nem cigány hívők számára? A protestáns összefogást a kezdetektől – anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt – támogatja az immár a Belügyminisztérium égisze alatt működő Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság, melynek képviseletében Langerné Victor Katalin ezúttal is személyesen látogatott el a találkozóra. „Hinnünk kell abban, hogy országszerte növekszik a cigánymisszió, az emberek pedig ezáltal is közelednek egymáshoz” – üdvözölte a másfélezer résztvevőt a helyettes államtitkár. „Ám a hit csak akkor ér valamit, ha teszünk is érte. Ami engem illet, ameddig tudok, részt veszek benne, és támogatni fogom ezt a szolgálatot. Hálás vagyok Istennek, hogy veletek együtt dolgozhatom ezért!” Dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsmanhelyettes először vett részt a találkozón: köszöntőjében arra buzdította a jelenlévőket, hogy folytassák megkezdett szolgálatukat, hiszen a cigánymissziós munkának nagy szerepe van a szegénység elleni küzdelemben. Debrecen Megyei Jogú Város alpolgármestere, Dr. Puskás István számára nem volt idegen a misszió, hiszen Olaszországban már részt vett egy tematikus konferencián. „Ott csak számokat láttam, most pedig minden kézzelfoghatóvá vált számomra – megható, hogy én érezhetem vendégként magam!” – mondta.
Az eseményen – melyen a moderálási feladatokat Patkás Rita és Abdul Ádám végezte – felcsendülő első dallamoktól az utolsókig az Exodus zenekar felelt a zenei szolgálatért. A szívhez szóló énekeket hallva tapintható volt a Szentlélek jelenléte, akárcsak a találkozóra felkért igehirdető, a baptista Gábor Rupi tanítása közben. A lelkipásztor az erdélyi Korondon szolgál egy gábor cigány közösségben – melyet egyébként a nap során felajánlott adományokból lehetett támogatni – hosszú évek óta: „Ahogyan Jézus a vizet változtatta borrá a kánai menyegzőn, úgy változtatta vízzé a bort a testvéreim életében!” – hangzott a szemléletes mondat a helyiek megtérésére. „Isten szeretete mindenkinek ott van a szívében, az ördög pedig épp ezért nem a szekrényt keresi a házunkban, hanem a szívünkben rejlő értékeket” – mondta, majd fennhangon szólította fel a tömött sorokban ülőket: „Ezért dobjuk ki onnan, ami rossz, és kérjünk az Úrtól tiszta szívet!” Gábor Rupi igehirdetése végén imát mondott a megkötözöttekért – a személyes imakérések akár a szünetben is meghallgatásra találtak egy-egy cigánymissziós vezető, vagy munkatárs által. „Hiszem, hogy a megtért, újjászületett cigányok egész Európát meg fogják változtatni, hiszen ők lesznek azok a példák, melyeket mások követni fognak” – ezt már Durkó Albert pünkösdi misszióvezető fogalmazta meg a protestáns cigánymissziós összefogásról szóló rövid ismertetőjében. „Egy célért dolgozunk, hiszen Isten országában nem lesznek külön szekciók – egyedül Krisztus! Messziről indultunk, de még messzebb fogunk eljutni az ő dicsőségére” – tette hozzá.
A Protestáns Cigánymissziós Találkozó délutáni blokkjában bizonyságtételeket hallhattunk, Dani Eszter zsinati missziói irodavezető kísérete mellett. A megszólalások végén a felekezetek egy-egy képviselője imában kért áldást a bátor hívőkre, akik kiálltak ezerötszáz testvérük elé, hogy meghallgatott imakéréseikről számoljanak be. Az evangélikus Balogh Tibort édesanyja magára hagyta, állami gondoskodásból nőtt fel, az otthonban azonban olyan tálentumot kapott, amelyről mind a mai napig a legtöbben ismerik. Képzőművész lett, és fel tudta ismerni azokat a kegyelmi ajándékokat az életében, melyeket fiatalként nem vett észre. A metodista Horváth János és felesége, Erzsébet több csodát is megélt az elmúlt évek folyamán: a pár hölgy tagja újra találkozhatott egyik fiával, mindketten pedig kitartóan imádkoztak egy szerető, hívő társért. A református Balogh Gyulánénak egy csomót találtak a torkában, műtétre szorult, és gyógyulást kért Istentől. A beavatkozás előtt azonban kiderült, hogy nincs mit kioperálni, ezért rövid lábadozás után hazatérhetett családjához – Éva néniért Tóth Anita országos cigánymissziós referens imádkozott. A pünkösdi Balogh Miklós megtérése után nagyon szeretett volna szolgálni, de dadogós ember volt, így nem tudta tanítani az embereket. Ma már azonban pásztorként dolgozik saját közösségében, tálentumáról pedig mindenki meggyőződhetett, aki hallotta bizonyságtételét. A baptista Fogarasi István régen azért imádkozott, hogy cigány testvérei megismerjék Istent, aztán egy fiatalemberért, aki amputáció előtt állt, de végül sikerült megmenteni a sérült karját. A legnagyobb próba azonban ezután következett: másfél évvel ezelőtt elveszítette egyik fiát. István hosszú heteken keresztül viaskodott az Úrral, az 50. zsoltár 15. verse által – „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem” – azonban visszatalált hozzá, és ma már őszintén hisz abban, hogy a fia halálával erősödni tudott a hite.
Közkedvelt mondás, hogy jó társaságban gyorsan telik az idő – a találkozóra ez hatványozottan igaz volt, hiszen a bizonyságtételeket követően Bakay Péter evangélikus cigánymissziós vezető már a nap záró gondolatait fogalmazta meg a résztvevők megáldása előtt. „Csodákról hallottunk – merjünk tehát kérni Istentől!” – mondta a lelkész. „Gondoljatok csak a Miatyánkra: a mondatainak döntő többsége kérés, és minderre Jézus bíztat minket. Nagyszerű házi feladatot kaptunk!” Isten azt várja tőlünk, hogy legyünk jó diákok: imádkozzunk hozzá szeretteinkért, boldogulásunkért, az országának épüléséért – és nem utolsó sorban tiszta szívért és erős lélekért. Így meg tudunk állni a mindennapi próbákban, és így tudjuk igazán élővé tenni a vele való közösséget.
Dezső Attila