Az álom és azon túl

Durkó Albertet sokan ismerik Békés városában, a megyében, de akár országos szinten is, mint lelkipásztor, misszióvezető, munkáltató. És hogy milyen ő a magánéletben? Az MPE OCM által szervezett áprilisi Közéleti Klub erre adott választ. Durkó Albert őszintén mesélt magáról és családjáról, de nem lehetet kihagyni a missziómunka témáját sem. A beszélgetésblokkok között zenei betétekkel felesége Katalin, lánya Leona és Tóth Máté szolgált. De egy dal erejéig újra együtt énekeltek azok a felnőttek is, akik között hajdan Durkó Albert elkezdte a cigány gyermekmissziót Békésen.

Durkó Albert békési születésű, egy hét gyermekes család ötödik gyermeke. Apja művezető ácsmester volt az építőiparban, édesanyja háztartásbeli. A nagycsalád mind a hét gyermek életét meghatározta, így Albertét is. Szerény körülmények közt nevelkedtek, hat liter tej és három kiló kenyér fogyott el naponta. Más étel reggelire és vacsorára nem is jutott a család számára. Viszont a szülői törődés, a szeretet és a két szülő által megteremtett családi légkör, mély nyomot hagyott valamennyi gyermekben.

Albert életét a pünkösdi gyülekezet igen korán, markánsan és erősen meghatározta. Már tíz évesen elhatározta, hogy Isten szolgája lesz. A közösségen belül korán központi szerepekhez jutott, könyvtárat hozott létre, ifjúsági csoportokat szervezett, idős emberek látogatását és segítését szervezte és koordinálta.

Albert számára Isten szolgájának lenni, azt jelenti, „Istennek tetszeni, az ő útját járni, útmutatásait meglátni és követni” – fogalmazta meg a klubban.

Vízépítő és település vízgazdálkodó tanulmányokat folytatott a békéscsabai Vízműben, majd ebben a szakmában öt évet dolgozott is Békésen. Közben a helyi és a körzet gyülekezeteiben 18 éves kora óta prédikált. 1984-89 ig munkája mellett a Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetében folytatta tanulmányait. Viszonylag korán elkezdett kijárni a békési cigánytelepre, ifjúsági csoportokat hozott létre és koordinálta a fiatalokat. Ennek a tevékenységnek az egyik úttörője Albert édesapja volt. Már itt együtt tevékenykedett későbbi párjával, Katival. Öt gyermekük született. Katival Madocsán kezdték meg önálló életüket, közben bátyja, Zsolt pékségében dolgozott. Később Pakson kapott lehetőséget: egy akkor még kis létszámú, mindössze 30 főt számláló gyülekezet vezetésével bízzák meg. 1991-től a gyülekezet lelkipásztora. Munkássága itt ért be: a csoport 150-200 főre duzzadt, köszönhetően Albert szervező készségének. Itt született meg a Mégis Van Remény Egyesület is. 1996-ban számos helyre hívták, de ő Békésre költözött haza a családjával. Az egyházvezetés megbízásából megalapítja és azóta is vezeti a Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszióját. Ebben az évben hívja meg pásztorának a Méhkeréki Pünkösdi Gyülekezetnek is.

– A látásom az a missziós munkában, hogy 325 ezer cigány ember tér meg, épül be a gyülekezetbe rövid időn belül. Szent meggyőződésem, hogy a már megtért cigány emberek élete megváltozik. S ők megváltoztathatják a többségi társadalom véleményét is irányukban. Hiszem, az ő megtérésük egy életszemlélet változást jelent, s ez egy jellemformálódás is egyben. Ezért dolgozom a munkatársaimmal együtt, hogy megfelelő hátteret hozzunk létre annak érdekében, hogy kezelni tudjuk a hozzánk forduló embereket. Készültnek kell lennünk a fogadásukra. Ugyanakkor fontosnak tartom a nevelést és az oktatást, ezért is mertem át venni fenntartóként a helyi Eötvös iskolát, és az Epreskerti óvodát. Munkánkkal mintát akarunk mutatni, amelynek elvei alapján országos hálózat alakulhat ki. A Segítőszolgálat, a Cigány Módszertani és Kutatóközpont gyakorlatilag azért van, hogy ezt a folyamatot támogassa, elősegítse – fejtette ki a misszióvezető. A maga szerepéről mindezen tevékenységekben azt mondja:

– Csupán útépítő vagyok e történetben. A mi feladatunk cigány vezetőket nevelni, képezni, akik aztán majd másokat vezetnek.

A Közéleti Klubban Durkó Albert beszélt a gyűlöletről is. Véleménye szerint a gyűlölet ellen a legnagyobb ellenerő a szeretet. A társadalomban húzódó falakat mind a két oldalról kell bontani, a legnagyobb probléma a gondolkodásban rejlik, amely cselekedeteink mozgatója.

– Ismerjük meg egymást, bontsuk le együtt a falakat és álmodjunk együtt tovább – hangzott a Közéleti Klub zárómondata.

Lakatos Gyula