Amikor elég egy mosolygós köszönöm

„Öröm kimenni foglalkozásokat tartani, mert alig várják, hogy tanulhassanak. Minden kis apróbb előrelépésükre nagyon büszkék! Én is nagyon büszke vagyok rájuk!” – olvashatjuk az egyik békési csoport vezetőjének beszámolójában, és szerencsére a hasonló sorok nem egyediek a holisztikus segítőprogram munkatársainak tollából. A közös munka szinte nélkülözhetetlen alapot nyújtott ahhoz, hogy a hazánkba menekült családok gyermekei számára minél inkább zökkenőmentesen induljon a szeptemberi iskolakezdés.

Cigány származású ukrajnai menekültként, reggelenként egy átmeneti szállásból elindulva nem nehéz elképzelni, hogy milyen kihívásokat jelent az iskolakezdés azoknak a gyermekeknek, akik tankötelesek, ugyanakkor gyakran otthon sem részesültek rendszeres oktatásban. A Samaritan’s Purse Canada keresztény szervezet jóvoltából elindított programban résztvevő munkatársak rengeteg türelemmel, szeretettel próbálták felkészíteni a gyermekeket arra, hogy a közösségben és a tanórákon minél több öröm, és sikerélmény érje őket annak ellenére, hogy a többi gyermekhez képest milyen hátránnyal ülnek be az iskolapadba. Azt is fontos kiemelni ugyanakkor, hogy milliónyi esetben, az élet számtalan terültén beigazolódott már, hogy szorgalommal, kitartással sok hátrány leküzdhető. A küzdeni akarással, lelkesedéssel gyakran találkoztak munkájuk során az MPE OCM munkatársai is, akik számára mindig megható látni, amikor a szülők sem szégyellik, hogy tanulni szeretnének, és leülnek a gyermekeikkel közösen, hogy elmélyüljenek a betűk vagy a számok alapvető ismeretében.

„A gyermekek és az édesanya aktívan dolgoztak, és sokat fejlődött a kommunikációs készségük. A kicsik is tudnak kérni, szépen, kulturáltan kezdenek beszélni.  A türelem, a tolerancia területén is nagy változásról tudunk beszámolni. A személyes beszélgetések nagyon fontosak, mert ha valamilyen fogalom, vagy szöveg nem érthető azonnal, akkor lehetőség van a többszöri körbemagyarázásra” – emeli ki az augusztusi sikereket Szabó Istvánné, aki a tanítói feladatokat Békésen látta el.

Gyakran egy mosoly, vagy egy fél mondat is elég ahhoz, hogy a szakemberek szíve megteljen örömmel, és már el is felejtik mindazt, hogy néha bizony fáradtsággal, kihívással is jár az általuk végzett feladat.

„Szandra egyénileg félrehívott. Mosolyogva megköszönte, hogy ennyit segítek neki, ugyanis a barátja tud írni, olvasni is, és közölte vele, hogy nagyon büszke rá. Ez még jobban motiválja, hogy minél gyorsabban haladjon előre„ – meséli a misszió munkatársa, aki az evangélium megismertetését szintén fontos célul tűzte ki a csoport tagjainak körében.

A bibliai történetek bemutatása, azokról való beszélgetések kezdettől fogva érdeklődéssel töltötték el a Békésen elszállásolt család valamennyi tagját, mégis megdobban a pedagógus szíve, amikor valaki arra kéri, hogy azért tanítsa meg olvasni, hogy minél jobban meg tudja ismerni Isten igéjét. Békésen ez történt.

„Nagyon megörültem, amikor Zinfíra azzal a kéréssel fordult felém, hogy segítsek neki, hogy tudjon önállóan is olvasni, mert szeretné jobban megismerni a Bibliát. Megbeszéltük, hogy melyek azok a lépések, amelyekkel egyre gyorsabban közeledhetünk a kitűzött cél felé. Elsőként felírtam a táblára azt a mondatot, amelyik a kívánsága, miszerint: ”Szeretném a Bibliát olvasni”, aztán ezt a mondatot kiolvastattam vele. Majd ez a mondat bekerült a füzetébe is, amit mindig magánál tarthat az íróeszközökkel együtt. Csodálatos volt az örömöt látni az arcán. Biztos vagyok benne, hogy a lelkesedésével nagyon hamar el fogunk jutni a folyamatos értő olvasási szintjére, és akkor valóban teljesülhet a vágya Zinfírának” – adott hangot reményének a szakember.