1968–2020
„Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire. A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem… Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram!” (Zsoltárok 119,7–8; 11–12a)
Elment Balogh Miklós „Hircsike”, a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió Konzultációs Tanácsának tagja, lelkipásztora. A napokban olvastam egy interjút, amelyben a következő mondat mélyen elgondolkodtatott: „Visszagondoltam az életemre, hogy egykor hol voltam, a semmiből mit tett Isten az életemmel.”
Arra gondoltam, hogy vajon mi emlékszünk még rá, hogy Teremtő Istenük milyen helyzetben talált ránk? Balogh Miklós, vagy ahogy mindenki ismerte őt, Hircsike, sohasem felejtette el, hogy hol talált rá életének Ura. Több évtizedes szolgálatát, talán ezért is, az állandó hálaadás jellemezte. Mindenért, mindenkinek hálás volt. Jézus Krisztushoz való viszonyát az alázat, az odafigyelés és az engedelmesség jellemezte, lelkipásztori szolgálatának mottója is ez volt: Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened (Zsoltárok 119,11).
A mennyei királyság nyert egy csodálatos „SZÍVEMBERT”, mi pedig, akik még maradunk, vágyakozva nézünk utána, tudva, hogy nekünk még maradnunk kell, és folytatnunk mindazt, amit eddig együtt tettünk, tudva, hogy együtt már nem tehetjük.
Hircsike lelkipásztor 51 esztendőt kapott Teremtő Istenétől. Emlékét a viszontlátás reménységében, szívünkben őrizzük.
Balogh Miklós „Hircsikét” a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió saját halottjának tekinti.
