Július 29-én három önkéntes diák szolgált a békéscsabai házi csoportban, akik a Pünkösdi Teológiai Főiskolán másodéves hallgatók. Surman László, az MPE OCM vezető presbiterével érkezett három diák, Kocsor Balázs, Flóra Zoltán, Antóni Pál jelenleg a MPE OCM önkéntes tagjai, ahol a nyári gyakorlatukat is végezik.
Az alkalom dicsőítéssel kezdődött, majd ezek után egyenként mindenki elmondhatta, hogy miért hálás Istennek. Nagy örömmel és odafigyeléssel hallgatták egymást, figyelvén, hogy Isten mit tett az életekben, fiatalokkal, középkorúakkal és idősekkel egyaránt. A hálaadás témája után, a főiskolás diákok adtak át egy-egy rövid üzenetet. Ezután gondolatokat lehetett hozzáfűzni az elhangzottakhoz, illetve kérdéseket feltenni az igehirdetőnek.
Antóni Pál a Példabeszédek 4:23 igerész alapján szólt a jelenlévőkhöz. „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Figyeljünk oda, hogy mivel foglalkozunk a mindennapjainkban, őrizzük meg a szívünket a világ gonoszságaitól. A fizikai képességeinket, látás és hallás képességünket szánjuk oda az Isten Igéjére. Olvassuk, hallgassuk és cselekedjük az Istennek Igéjét. Teljen meg a szívünk Istennek élő beszédével. Ezzel társainkat építeni és nem rombolni fogjuk.
Flóra Zoltán a Máté 20:20-24-ről beszélt részletesen. Az egy pohárból való ivás a sorsközösséget jelenti. Képesek és készek vagyunk-e arra, hogy Jézussal sorsközösséget vállaljunk? Jézus a két tanítvány (Jakab és János) jövőbeli sorsáról azt mondja, hogy lesz alkalmuk az Őrá váró fájdalmas sorsban szenvedni. Valóban így történt, Jakab lett az Apostolok közül az első mártír (Apcs 12,1-2.). Mi vajon készen állunk-e arra, hogy Jézus nevéért szenvedjünk? Bizony vannak és lesz is kisebb és nagyobb szenvedések az életünkben Jézus nevéért, de, aki mindvégig kitart az üdvözül.
Kocsor Balázs a Krónikák első könyve 28:20-21 versekből bátorította a hallgatóságot. Emberek vagyunk és vannak félelmeink, de Balázs az Igéből világosságot nyerve, arra jutott, hogy a félelemnek nincs helye az életünkben, mert maga az Isten ígérte meg, hogy el nem hagy és el nem távozik tőlünk. Ha Isten gyermeke vagy, akkor Isten gondot visel rólad, mindez hit kérdése. Bizonyságképp elmondta, hogy amióta az Úrnak ígéretére tekint, azóta nem a félelem tölti be életét, hanem Istennek szeretete és békessége. Tudja, hogy az Úr vele van, és soha nem hagyja el.
