A magyar költészet napját Magyarországon 1964. óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. József Attila életműve megkerülhetetlen teljesítmény mind a költőutódok, mind a művészettel foglalkozók számára. Ebből az alkalomból fogadják szeretettel Berki András lelkész két ifjúkori versét.
A Golgota felé
az út
most keserves
és hosszú nagyon
százszor is megalázott
tested
vonaglik a roppant súly alatt
gyöngyöző homlokod
véres-sós verejtéke
nem homályosítja csillogó szemeidet
már látod a célt
Te egyedül
utolsó erőddel vonszolod magad
a Gyalázat felé
a Győzelem felé
mert tudod:
egy átoktól görnyedő világ
remél szabadulást
s kétezer év múlva
szívszorongva várom én is
hogy
kegyelmesen rám tekints
A keresztnél
Eljöttem én is…
égre feszülő Krisztus-kereszt:
tanúm, csillagom, ostorom vagy.
Ezerszer futottam tőled
óvó hegyek közé, kérges lelkű emberekhez…
Utolértél,
megsebeztél.
Ezerszer futottam feléd
kifosztott-üresen, haldokló reménnyel…
Elrejtőztél,
másra néztél.
Igen,
ezerszer…
Kemény szívem
bezárta minden kínomat,
és álltam a mélység szélein
halál-várón, erőtlen-egyedül.
De eljött a Mester. Sötét
éjjelen hívott magához,
és vezette léptemet
a fénylő Golgotához.
Ott lehullt bilincsem. Szívem
újjászülte Jézus, értem
adta testét keresztre,
s magára vette vétkem.
Már nem futok Tőled, Uram,
megállok a kereszt alatt…
Itt vagyok boldog, Jézus,
itt vagyok bűntől szabad!
