remenyhid_horvathelek_13

Beszélgetés Horváth Elek zeneművésszel

Békés város megbecsült zenetanára, Horváth Elek muzsikuscsaládból származik, édesapja prímás volt. A zenei örökséget mára már a Horváth családból ketten viszik tovább: a hegedűs Rudolf és a nagybőgős Elek. Minderről a művész azon a közönségtalálkozón beszélt, melyet január 13-án a Verseny utcai Reményhír Házban tartottak.

A beszélgetés Kunné Balogh Andrea és Horváth Elek közös zenei imájával kezdődött, Andrea az est folyamán többször énekelt még.

Az est vendége meleg szeretettel emlékezett a gyermekkorára, noha – mint kifejtette – sokat kellett nélkülözniük.

– A legnehezebb korban születtem, 1947-ben. Volt, amikor még kenyér sem jutott az asztalra. Három éves koromig itt Békésen, „Párizsban”, egy putriban nevelkedtem. Később a belvíz miatt elköltöztünk a Posta utcára. A szüleink írni és olvasni nem tudó emberek voltak. Mégis apám intésére tanultam tovább a helyi gimnáziumban. Édesanyám pedig az első cigány asszony volt, aki megtért a pünkösdi gyülekezetben. Bár írni nem tudott, mély bölcsességet hordozott, és az élet számos területén segíteni tudott.

A Közéleti Klub házigazdájának, Fábián Márk Tamásnak a kérdésére Horváth Elek elmondta, hogy hatéves kora óta tanul zenélni. A klasszikus és jazz zene korán elkezdte érdekelni. Talán kevesen tudják, hogy előbb csellós volt, csak később végezte el a bőgő szakot.

– A legendás Pege Aladár kezei közt tanulhattam Budapesten. A zeneművészeti főiskolán, nappal tanultam, esténként bárokban zenéltem. Bejártam a világot, és volt több ajánlatom, különösen a finnországi felkérés tetszett. Mégis valami különös erő hazahúzott. Magyarország a hazám, Békés szülöttje vagyok. A döntés engem igazolt: itt lettem zenepedagógus, és büszkeséggel tölt el a növendékeim sikere. Most már ők zenélik körbe a világot. Én pedig megértettem, miért maradtam, és mi a feladatom. A zene és a tanítás az életem értelme – mondta Horváth Elek.

A zenész üzent a fiatalságnak is.

– Jómagam a folyamatos tanulásban és gyakorlásban látom a sikert, nem csak a zenélésben, hanem az élet más területein is. Tanuljunk és képezzük magunkat! Igyekezzük boldognak lenni, Istennek tetsző, a társadalmunk számára értékes embernek maradni! Hiszem, hogy minden ember Isten gyönyörű ajándéka.

A Közéleti Klub a „Remény – Híd Békésen élő hátrányos csoportok felzárkóztatása” című projekt keretében valósult meg, hasonló előadások, beszélgetések a jövőben is lesznek.

Lakatos Gyula

Bejegyzés megosztása

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: email
Email
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Kapcsolódó bejegyzések
pcsz-20200924_03
Ismét tudtunk segíteni

Fiatalok kértek segítséget a Békési SZERETETPONTTÓL, hogy előrébb jussanak és boldoguljanak a mindennapokban. Sok hátrányos helyzetben élő családapa és családanya fáradozik nap, mint

Elolvasom »