„Erős csapatként, egymást segítve és kiegészítve működünk” – interjú Haránt-Durkó Renátával, az MPE OCM projektiroda vezetőjével

Interjúsorozat a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió vezetőivel – 7. rész.

Nemrég indult interjúsorozatunkban szervezetünk intézményvezetőit, igazgatóit kívánjuk bemutatni, melynek fő célja, hogy a szervezeten túl az MPE OCM mögött álló embereket is megismerhessék az olvasók.

Interjúsorozatunk korábbi részeit az alábbi linkeken tekinthetik meg: 
Lipcsei János, az MPE OCM főigazgatója
Szakács Eszter, az MPE OCM pénzügyi igazgatója
Rossu Teó, az MPE OCM intézményfenntartási és koordinációs igazgatója
Gáspár Györgyi, az MPE OCM szociális menedzser-igazgatója.
Fazekas Hajnalka, az MPE OCM intézményvezetője
Kiss Szilvia, az MPE OCM Segítő Szolgálatának intézményvezető helyettese

Mai beszélgetőpartnerem Haránt-Durkó Renáta, az MPE OCM projektiroda vezetője.

Bemutatnád magad pár mondatban?

1987 novemberében születtem Békéscsabán. Békésen nőttem fel két testvéremmel együtt, akik 13 és 14 évvel idősebbek nálam. Jelenleg is itt élek férjemmel, akivel közel 6 éve vagyunk házasok.

Gyerekként (is) inkább a fiús tevékenységeket kedveltem, így a nyári hónapok nagy részét az árok partján töltöttem, békát, gőtét, piócát gyűjtögetve. Szép emlékeim vannak erről az időszakról, jó volt a 90-es években gyereknek lenni.

Az általános iskola befejezése után 2002-ben a Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskolába (Közgé) nyertem felvételt, majd a békéscsabai Tessedik Sámuel Főiskola gazdálkodás és menedzsment szakán szereztem közgazdász diplomát 2010-ben. Az ERASMUS program keretében lehetőségem volt a 2007-es tanév első félévét Belgiumban tölteni.

Szabadidődet mivel töltöd szívesen?

Ha időm engedi, szívesen nézek filmeket, horgászok, kerékpározok, szeretek utazni, ezáltal új kultúrákat, embereket megismerni. Ezek mellett nagyon élvezem az autók belső terének tisztítását, melyekről felvétel készül, ezért pár hete a videó vágásba is elkezdtem beletanulni, ami az alkotás élményét nyújtja számomra. Jó visszanézni a változás folyamatát, az autó előtte-utána állapotáról készült felvételeket.

Mikor kerültél a Misszióhoz? Milyen pozícióban kezdted, azóta hova jutottál?

2012. augusztus 1-jén kezdtem a Missziónál dolgozni. Pályázatok benyújtásával, megvalósításával, elszámolásával foglalkozom szinte a kezdetek óta pályázati referensként, de volt olyan időszak, amikor a szervezet más területeire is betekintést nyertem (pl. munkaügyi, szociális terület). 2018 szeptemberében kerültem projektiroda vezetői pozícióba.

Projektiroda vezetőként pontosan milyen feladataid vannak?

Nagy vonalakban a projekteken dolgozók munkáját, a projekt felkutatás és tervezés, megvalósítás, elszámolások, beszámolók benyújtásának folyamatát fogom össze és minden folyamatban aktívan részt veszek.

Hányan, kikkel dolgoztok együtt egy projekt megvalósításában?
A projektek benyújtásával, elszámolásaival, adminisztratív feladataival kapcsolatos részeit kollégámmal, Palival végezzük, akivel 2019 januárja óta dolgozunk együtt. A pályázatok megvalósítási időszakában a munkatársak száma attól függ, hogy milyen jellegű projektről van szó. Egyes pályázatokhoz szükséges külsős szakmai vezető, mentor, előadó, oktató stb. személy bevonása is a sikeres, magas színvonalú megvalósítás érdekében.

A jelenleg futó projektekről tudnál esetleg pár szót mesélni?
Jelenleg 16 kisebb-nagyobb pályázat – Európai Uniós és hazai egyaránt – van folyamatban. Közülük egyrészt kiemelném a júliusban indult „Pályázatos épületenergetikai felhívás egyházak számára” című pályázatot. Ebben a projektben a Reményhír Intézmény Eötvös József Általános Iskolája épületének egy részén nyílászáró csere, hőszigetelés, fűtés korszerűsítés valósul meg.

Másrészt a 9 telephelyen folyamatban lévő „Nő az esély – foglalkoztatás” című projektet említeném meg, melynek keretében telephelyenként 2–3 fő szociális gondozó és ápoló támogatott foglalkoztatása valósul meg 24 hónapon keresztül. A 9 projektből 6 már a záró elszámolás fázisánál jár.

Mit tartasz a munkádon belül a legnagyobb kihívásnak?

Amit szeretek benne, az többnyire a kihívás része is: nem kiszámítható, és rendkívül sokszínű. A tavalyi évben például a csirke és kacsa tenyésztésbe kellett beleásnunk magunkat kollégámmal egy pályázat beadása előtt, hogy a szakmai kérdésekre hiteles választ tudjunk adni.

Hogy érzed magad a Missziónál? Mondhatni régi motoros vagy már a szervezetnél. Mi tartott ilyen sokáig az OCM-nél?

Amikor a Misszióhoz kerültem, szinte azonnal otthon éreztem magam. Családias, szeretetteljes volt a légkör, mindenki a segítségemre volt a beilleszkedésben, és a szakmai kérdésekben egyaránt. Ez a légkör a szervezet növekedésével is megmaradt. Erős csapatként, egymást segítve és kiegészítve működünk, ami hatalmas érték.

Eddigi itt eltöltött éveid alatt mi a legkedvesebb emléked?

Nagyon sok mindent tudnék felsorolni, de kiemelném az országos munkatársi találkozókat, ahol az ország különböző pontjairól érkező körülbelül 1000 munkatárs töltött együtt egy-egy napot, illetve a csapatépítő napokról is nagyon szép emlékeim vannak. Szakmai oldalról pedig a megvalósított pályázatok rendezvényeit említeném meg. Ezeken az alkalmakon a befektetett munkánk kézzelfogható eredményeit láthatjuk és tapasztalhatjuk meg, ami új erőt ad a következő kihívásokhoz.

Köszönöm az interjút!

Durkó Szabolcs