Finn missziós hét: Nyírmihálydi

A finn missziós csoport útja a Magyarországon töltött hetük második felében a Nyírségbe vezetett. Szállásuk elfoglalása után Nyírmihálydiba utaztunk velük, ahol a helyi gyülekezeti ház udvarán találkozhattak Rácz Tiborral, az EMMI (Emberi Erőforrások Minisztériuma) Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárságának munkatársával. Az összeismerkedés és rövid bemutatkozás után előkészültünk az esti evangelizációra.

Szabadtéri alkalom lévén egy utca rész és egy szélesebb ház előtti tér szolgált helyszínként. A helybeliek dicsőítését követően, melyet külföldi vendégeink láthatóan igen élveztek, mind többen és többen lettek kíváncsiak a mihálydiak közül a történésekre. Valaki messzebbről, „biztonságos” távolból kísérte figyelemmel az eseményeket, míg mások bátrabban közelebb merészkedtek. Rézműves Mihály, az MPE OCM vezető presbitereinek egyike lovári nyelven elmondott imádsága üde színfoltja volt az összejövetelnek, csak úgy, mint a fentebb már említett Rácz Tibor úr – aki nem mellesleg református lelkész – bátorító szavai, melyben a hallgatóságot az Istenbe vetett bizalomra buzdította.

Vendégeink evangélium hirdetése után alkalmunk nyílt imádkozni az azt kérőkkel – hálásak voltunk és vagyunk a Szent Szellem által időzített pillanatokért és odavonzott személyekért. A nap fénypontja, legalábbis e sorok írójának, az együtt elfogyasztott vacsora utáni közös imádkozás volt a helyi gyülekezet vezetőivel. Igazi közösségbe összeforrva emeltük fel hangunkat az Örökkévalóhoz, hogy ne csak a felszínt karcoljuk, hanem igazi mélyszántást tudjunk végezni a hirdetett igével Nyírmihálydin. A valós, minőségi életváltozás, amit a Jézusról szóló örömhír hoz, többet mond ezer szónál!

Fajó Attila