ssz-inarcs-czaganyi-csalad

A misszió szó először is a keresztény egyházak evangéliumot hirdető tevékenységére – annak különböző területeire – utal. Szélesebb értelemben küldetést, elhívatást – megbízást, megbízatást – is jelent. Mi is elsősorban a különféle felekezetek hittérítő tevékenysége kapcsán találkozhatunk vele. Ezúttal azonban egy speciális szervezeti formáról van szó, mely – munkatársai által – megtestesíti a küldetés, megbízatás, az elhivatottság fogalmait. Nevezetesen a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziójáról, mely 2009-től számos telephelyen biztosítja a házi segélynyújtás szociális alapszolgáltatását mindazoknak, akik erre rászorulnak, közöttük már születése óta Inárcson is.

Létrejöttét a 20. század közepén lezajlott változások tették szükségessé. Eladdig ugyanis természetes volt a három-, olykor négygenerációs család: a gyermekek, szülők, nagyszülők, dédszülők együttélése. Ebben a közegben sok évtizedes tapasztalataik alapján a déd-, s főleg a nagyszülők a maguk természetes módján látták el a gyermekek nevelését és ellátását, míg a szülők – ugyancsak természetesen – gondoskodtak az idős, beteg, munkaképtelen déd- és nagyszülők ellátásáról és gondozásáról. Mindez sajnos – ritka kivétellel – ma már a múlté.

Nos, erre irányulnak a gyermeknevelés és -ellátás intézményes keretei (a bölcsőde, óvoda, napközi otthon), az időseket illetően pedig egyebek között az úgynevezett szociális otthonok, amelyek szintén intézményes kereteket teremtenek a rászoruló idősek számára. Az utóbbi időszakban ezt egészíti ki a házi segítségnyújtás rendszere, mely nem egy idős embertől idegen intézményben, hanem a lakóhelyén, saját megszokott környezetében biztosítja számukra a szolgáltatást: az igénybe vevő személy önálló életvitel fenntartásához szükséges ellátását. Tehát nem kell elhagynia lakóhelyét és lakását, nem kell kiszakadnia családjából, mert fizikai, mentális, szociális szükségleteit (életkorának, egészségi állapotának, élethelyzetének megfelelően) saját otthonában biztosítják számukra, melyre a korábban vele együtt élt generációk már nem képesek.

Mindezt persze mi is azok után értettük meg a maga teljességében, amikor – bő fél évvel ezelőtt – jómagunk is kapcsolatba kerültünk vele. Hiszen azóta élvezhettük a segítségnyújtás mindazon formáit, melyekre korunk, egészségi állapotunk és élethelyzetünk következtében már nem vagyunk képesek. Gyermekeink családja pedig – közel kétszáz kilométerre innen – szintén képtelen, tehát erre az ellátási formára nem csupán mi szorulunk rá, ez számukra legalább ilyen fontossággal bír.

Ma már tehát tapasztalatból tudjuk, hogy a szervezet egyszerre biztosítja a szociális segítés és a személyi gondozás egymással összefonódó feladatait. A gondozónők közreműködnek alakókörnyezeti higiénia megtartásában, a háztartási munkában, a veszélyhelyzet kialakulásának megelőzésében és elhárításában, és ha valaki már huszonnégy órás ellátást igényel, a bentlakásos szociális intézménybe történő beköltözés segítésében is.

Mindez egyúttal személyes gondoskodást is jelent. Egyebek között a gondozási és ápolási feladatok felvállalását, a lakókörnyezeti higiénia megtartásában és a háztartási munkában való közreműködést, az egyedül élő idős emberre leselkedő veszélyhelyzet megelőzését vagy elhárítását. Az ellátás igénybevétele önkéntes, eljárása az igénylő és törvényes képviselője kérelmére, indítványára indul el, e sokrétű feladatokat pedig gondozónők segítségével látják el. Hogy ennek eleget tehessenek, meghatásozott szakmai (egészségügyi, szociális, jogi stb.) felkészültséggel kell rendelkezniük, melynek naprakész színvonaláról tanfolyamok és szakvizsgák révén gondoskodnak. Munkájuk során kapcsolatban állnak az illetékes háziorvosokkal, s községi önkormányzat szociális munkatársaival is.

Az inárcsi telephely tevékenysége Pirk Antalné Éva – és közvetlen munkatársa, Gabika – irányításával tehát a gondozónők munkája során valósul meg. A telephelyhez tartozó Örkényt nem számítva 17 helybéli gondozónő személyenként átlag hét (községi szinten mintegy 170) gondozottról gondoskodik. Esetünkben Szabó Imréné Erdős Ági nevéhez fűződik, akinek akadályoztatása esetén helyettesről (utóbb Rizmajer Manyi) is gondoskodnak. Kezdetben bizonyára van némi tartózkodás a gondozottakban, hiszen egy idegent kell befogadni a lakásba, és beavatni életünk gondjaiba vagy titkaiba, ami nem egyszerű feladat. Az a hihetetlenül erős empátia, együttérzés és tapintat, amit ennek során tapasztaltunk, hamarosan azt igazolta, hogy e fenntartás indokolatlan volt. Ma már olyan érzést él át az ember, amikor nap mint nap megérkezik, mintha saját lánya vagy unokája érkezne meg, ő pedig külön kérés nélkül is tudja, hogy mikor milyen feladatot kell ellátnia. Lehet ez tisztálkodás, ágyazás, vagy az öltözködésben, takarításban, mosogatásban való részvétel. Ide sorolható szükség esetén a sebellátás, a fájdalmas testrész masszírozása, gyógyszeres kezelése, vagy éppen a bevásárlás megoldása, a receptek felíratása, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök kiváltása, hogy csak a fontosabbakat említsem. De ide kell sorolnom az olyan gesztusokat is, mint amikor személyesen elvitt kocsival valamely üzletbe, vagy éppen a szervezet központjába, és azokat a bensőséges beszélgetéseket is, melyekre munkája közben kerül sor, vagyis e tekintetben is pótolja távolra került gyermekünk vagy unokáink jelenlétét. Nem véletlenül mondta neki egyik gondozottja, hogy kvázi saját leányának érzi őt. Ezt hasonlóképpen érezzük mi is, vagyis nem egy intézmény által kinevezett gondozónőnek, hanem inkább családtagnak tekintjük őt.

A segítő szolgálat tehát valóban egyfajta misszió, amit csak felkészült és segítőkész, gondos emberek láthatnak el. Nem véletlenül érzékeltette ezt a viszonyt az egyik erről szóló írás János apostol gondolataival (1János 3,18–19a), aki feladataikról így nyilatkozott: „… ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. Ebből fogjuk megtudni, hogy az igazságból valók vagyunk.” A Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziója által fenntartott Segítő Szolgálat célja ugyanis a segítségre szoruló emberek szolgálata, amelyet keresztényi elvek alapján, a vonatkozó jogszabályok és szociális szakmai előírások betartásával – nagy együttérzéssel és szeretettel – végeznek el. Gondozottként mindezt megerősítve látjuk, s csak a köszönet és a tisztelet hangján – ugyancsak szeretettel – szólhatunk róla.

Czagányi László és Czagányi Lászlóné

Bejegyzés megosztása

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: email
Email
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Kapcsolódó bejegyzések
vidamremenyhirgyermeknap
Vidám Reményhír Gyermeknap

Május 26-án, csodás napsütésben-, önfeledt gyermeki kacajtól volt hangos az Epreskerti óvoda udvara.  A “Vidám Reményhír Gyermeknap”elnevezésű programon, önfeledten játszottak együtt az Epreskerti

Elolvasom »
Minden élet számít

Szeretetszolgálatunkhoz többféle adományfelajánlás érkezik be a ruhákon, bútorokon át a műszaki cikkekig, és van olyan eset is, amikor a kedves adományozó nem csak

Elolvasom »