A Krisztusban hívők ismertető jegyei közé tartozik, hogy szeretnek együtt lenni, beszélgetni, együtt énekelni, imádkozni, Istent dicsőíteni és Isten beszédét, a Bibliát tanulmányozni.
Így van ez Sarkadon is, ahol ezúttal is együtt voltunk Isten jelenlétében, és rövid beszélgetés után imádkozással folytattuk. Azt követően énekeltünk Isten dicsőségére néhány éneket, és azok közben is imádkoztunk még betegek gyógyulásáért.
Isten Igéjét is elővettük, hogy elolvassuk a Máté 14,22-33 részt, ahol arról olvashatunk, hogy Jézus a tengeren járt. Az olvasottak alapján arról beszélgettünk, hogy nem az az igazi baj, ha az életünkbe viharok jönnek, hanem az, ha ilyenkor levesszük a szemeinket Jézusról, és a körülményekre nézünk. Amikor Péter kilépett a hajóból a vízre, még nem volt baj, csak akkor, amikor néhány lépés után levette szemeit Jézusról, és a szelekre, hullámokra – azaz a körülményekre – nézett és azonnal süllyedni kezdett.
Elolvastuk még a Máté 7,24-27 részt is, ahol arról olvashatunk, mit is jelent a hívő élet alapja. Nem elég csak templomba/gyülekezetbe járni és meghallgatni a prédikációt, imádkozni, adakozni és hazamenni… Akkor derül ki, hogy jó alapja van-e a hívő életünkenek, amikor „ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak”, azaz az életünknek, de megáll, mert nem csak hallgatjuk Jézus beszédét, hanem engedelmesen meg is tesszük, amit mond.