Buvári Andrásnét, Mária nénit köszöntöttük fel szeptember 29-én 101. születésnapja alkalmából.
Isten különleges áldásának tekintjük itt Pécsen a 90. év feletti időseinket. Ők azok, akik nagy élettapasztalattal és szeretettel vannak felénk, szeretteik felé, rokonaik, ismerőseik és szomszédjaik felé. Mindig jókedvvel és a mesélés örömével tekintenek vissza eddig megtett életútjukra. Szeretjük hallgatni meséiket, történeteiket, legyen az akár szomorú vagy vidám.
Miért is tartjuk különleges áldásnak? A Zsoltárok könyvében van leírva a 90. rész 10. versében: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.”
Mária néninél is láthattuk azt a szeretetet és kedvességet, ami miatt nagyon szeretjük időseinket. Mesélt lányairól, unokáiról és dédunokáiról, fényképeket mutatott nekünk, és ami nagyon megfogott engem, az az volt, hogy a tavalyi év végén és ez év elején volt egy gondozónője, Anna, akit nagyon szeretett. Tudta, hogy kismama, és számon tartotta, hogy a kisbaba már biztos megszületett. Amíg ott voltunk nála, a legfőbb gondolata az volt, hogy küldjön valamit Annának, hiszen nagyon szerették egymást. Amikor nézegettük a fényképeit, kivett egyet, amin ő is rajta volt, pár sort írt rá, megkért bennünket, hogy jutassuk el, adjuk oda, az ő Annájának.
Szűcs Mátyásné
Telephelyvezető
