A szerbiai Csantavéren járt a MPE OCM munkatársa, szolgálat és gyülekezet látogatás céljából. Sötét László a Lukács evangéliuma 15:11-24 rész alapján a tékozló fiú esetéről beszélt, ami ma is nagyon aktuális történet. Sajnos tapasztaljuk a mindennapi életünkben is.
A keresztény életet vagy Istennel való kapcsolatot sokan úgy képzelik el, mint egy kéréseket teljesítő atyát, ,,aki semmi mást nem tesz, csak kívánságainkat teljesíti”.
Amikor pedig kapunk valamit, azt eltékozoljuk, utána pedig ismét zúgolódunk, hogy ne maradt semmink.
Ha a kéréseink nem a saját vágyaink szerint teljesülnek, akkor pedig elfordulunk tőle, próbálunk más módszerekhez folyamodni, vagy más úton hozzájutni az áhított dologhoz. A vége mindig az, hogy összetörve, sőt rosszabb állapotban térünk vissza bocsánatát kérve, hisz amire szükségünk van, megadja, sőt ezen felül is. Csak az a kérdés, mi a szándékunk vele?!
Isten ma is betölti szükségeinket, legyünk jó sáfárok azon, amit kaptunk, bölcsen gazdálkodjunk, ne akarjunk többet kapni, mint, ami jár nekünk.
Az atyai házban nagyon jó dolgunk van, apánk gondot visel rólunk, meg van mindenünk. Ezért maradjunk az atyai házban, mert ott teljes védelem és ellátás van.
