„Tökéletes harmóniában élni az Úrral.” – hangzott el a címben szereplő kérdésre a válasz október 29 – én Eleken, Antóni Ernő missziós munkatárs tanításában.
A missziós munkatárs Énok példáján keresztül tanított (1 Mózes 5:24), mert hiszen ő nem sietett, nem szaladt előre, de nem is maradt el, nem ment el másik irányba, hanem úgy járt teremtőjével, mint ahogy a gyermek kéz a kézben az apjával. Istennel járt, vagyis engedelmes volt.
A missziómunkás azt kérte az eleki csoport tagjaitól, cselekedjenek Énokhoz hasonlóan, és járjanak Istennel.
Később Antóni Ernő a következő kérdéseket tette fel a csoportnak: „Mennyire hasonlítunk mi Énokra, akik várjuk az Úr visszajövetelét és az elragadtatást? Oda szenteltük-e az életünket az Úrnak? Istennel járunk-e? Harmóniában élünk-e vele? Van-e Istentől nyert bizonyságunk, szilárd hitünk? Kedves-e az életünk az Úr előtt?”
Ernő gondolkodásra biztatta az eleki házi csoport megjelent tagjait: „Ha nem vagyunk biztosak a feltett kérdésekre adott válaszokban, nos, itt az idő, higgyünk Istenben és térjünk meg!”
Lakatos Gyula
