Ki az közülünk, aki önszántából választja a szegénységet, tudva azt, hogy az mennyi fájdalmat, nyomort fog számára jelenteni? Úgy vélem kevesen. Szegénységre azonban sokan jutnak, jóllehet a cél nem az volt, hanem valami nagyon más.
Mindannyian learatjuk azonban döntéseink következményét. Vannak olyanok is, akik eleve szegénységbe születtek bele és közülük emberileg sokaknak nincs lehetősége a felemelkedésre – hangzott el Örkényben július 20-án, az evangélizációs alkalmon, ahol az MPE OCM munkatársa hirdette a jó hírt. A jó hír a szegények és szükségben lévők számára az, hogy akár tékozló fiúként, akár pedig eleve szegény emberként tekintünk fel az égre, az Isten kész arra, hogy segítsen nekünk! A szegénység nem csak egy állapot, hanem egy trauma is, és nekünk el kell döntenünk azt, hogy Istent hibáztatjuk sorsunk alakulásáért, vagy megalázzuk magunkat és beismerjük azt, hogy azért kerültünk ilyen állapotba, mert bűnt követtünk el az Isten és emberek ellen.
A tékozló fiú történetében boldog a végkimenetel, hiszen ő felismerte ezt az igazságot és helyreállt az apa-fiú kapcsolat. Az esetek többségében nem jön radikális anyagi felemelkedés, vagy csak lassan és az is mérsékelten. Nem hiába mondja a Példabeszédek könyvének 19. fejezete, gondolva az ilyen helyzetekre is, hogy jobb szegénynek lenni, mint bölcstelennek, ostobának, Isten hibáztatva, hűtlenül elfordulni tőle. Sokan válaszoltak az előre hívásra és jöttek előre, hogy életüket átadják Jézusnak.
