Nem lehetünk egész életünkben kereső fázisban, keresve a helyünket a világban, a helyi társadalomban, hogy aztán majd valahol lehorgonyozva, mi is elvégezzük a ránk bízott feladatot, amivel meg lettünk bízva.
Itt az ideje felismernünk, hogy az Atya ma is hazavár minket, mely lehetőséggel ha élünk, vége a tékozlásnak, vége a keresgélésnek, mert az atyai házban új, sőt végleges otthonra találunk. Egyszer a tékozló fiú is hazatért és otthonra lelt az apja házában.
Bennünket is vár Valaki, maga Isten, mely hívást ha elfogadunk, véget ér földi bolyongásunk, s végre hazatalálhatunk, hangzott el a szentesi házi csoport egyik novemberi alkalmán, a helyi pünkösdi gyülekezetben. Ez a lehetséges új, keresztény identitás felülír minden nemzetiségi hovatartozást, melyben nem kell már szégyellni származásunkat sem, mert az Atya tökéletesen elfogadott minket.
