„Muzsikáltunk éppen Viszákon, itt a szomszéd községben. Egyszer csak odajött három-négy csendőr, hagyjuk abba, pakoljunk össze, mer visznek bennünket. Meg voltunk lepődve, meg az összes vendégek is mind, hogy hát hogyan? A csendőrrel nem lehetett beszélni. Mondták a vendégek is, hogy nem bántottak senkit, ezek rendes emberek, hiába volt. Össze kellett pakolnunk, aztán vittek bennünket. Körmendre, a tyúkólakba.” – Kánya Lajos túlélő visszaemlékezése.
1944. augusztus 3-ra virradó éjszaka számolták fel az auschwitz-birkenaui II/E. cigánytábort. Közel 3000 roma gyerek, nő és férfi lelte ekkor halálát borzalmas körülmények között. Az embertelen mészárlást zsidó foglyok tömegeivel nézették végig, a kevés túlélő pedig a háború után beszámolt a borzalmas éjszakáról.
„…egyik éjjel a férfiak tábora több ezer ember kiabálására ébredt. Amint kiléptünk a barakkokból, láttuk mi történt. A cigányok táborát fényszórókkal világították meg, a cigány férfiakat és nőket, gyerekeket az SS-esek ötösével állították sorba, hogy a krematóriumba vigyék őket. De szerencsétlenek minden erejükkel ellenálltak. A dulakodás egész éjjel tartott, de reggelre a cigányok tábora már üres volt.” – mesélte egy zsidó túlélő.
„Nem csináltunk semmi rosszat, élni akarunk!” – ezt kiabálták az áldozatok, amikor egyetlen éjszaka alatt, mintegy háromezer cigányt meggyilkolva, felszámolták az auschwitzi cigány tábort.
