Augusztus másodika a Nemzetközi Roma Holokauszt Emléknapja. Ezen a napon a II. Világháborúban elkövetett népirtás roma áldozataira emlékezünk. 1944. augusztus másodikán Auschwitz Birkenau elkülönített cigány lágerét felszámolták, közel háromezer embert gyilkoltak le egyetlen éjszaka alatt. De az azt megelőző években kivégzett, összegyűjtött, halálba internált cigányok pontos száma még mindig csak hozzávetőleges adat. A Holokauszt során a különböző becslések szerint a kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát gyilkolták meg. A tömeggyilkosságok áldozatainak nevei többségében nem ismertek. Cigány családok ezrei élnek azóta is rettegésben.
A cigányok a társadalom perifériáján élve, folyamatosan ki voltak téve az atrocitásoknak, zaklatásoknak. A köztudat idegenkedéssel, előítéletekkel fogadta létüket. A kirekesztő nézetek egyre inkább terjedtek, gyűlöletet és félelmet keltve a romákkal szemben. A fanatizmus tízezrek halálához vezetett.
Ma emlékezzünk az otthonaikban, utcájukban, lágerekben és munkatáborokban kivégzett cigányokra, akiknek legfőbb bűne cigány származása volt. Az Isten képmására alkotott ember élete felett egyedül Isten rendelkezik. Isten pedig a szeretet Istene. Szeressük hát embertársainkat! Tekintsünk hittel a jövő felé. Mert hinnünk kell, hogy társadalmunkban minden ember egyenlő, és képesek vagyunk egymás mellett biztonságban élni életünket.
Rajtunk múlik, mivé lesz az otthonunk!
A Holokauszt Roma Áldozatainak Emléknapján fejezzük ki együttérzésünket, támogatásunkat a cigány nemzet felé, halljuk meg segélykiálltásukat!
Emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy soha többé ne szedjen ártatlan, védtelen áldozatot az értelmetlen, elvakult gyűlölet!
MPE Országos Cigánymisszió
Surman László
Emlékezzetek!
Ember!
Emlékezz, elmélkedj!
A halálba belenyugvó
Arctalan lelkekről
A szögesdrót húsba égő fonatáról
A kínról s fájdalomról
A behorpadt arc-csontokról
Szárazon lepergő könny- kristályról
Szívedben emlékezz
Ha sorsod
Jobb lesz majd
Emlékezz arra
Mikor szűk-álmos ablakod
Árnyékba borult
S vaskesztyűs öklök
Dobhártyádban
Tépték-, rágták-, szaggatták
Az ideget
Mikor szűk-álmos ablakod
Berepedt
S mint betaposott
Jégtakaró alól
Szivárgott fel a gyűlölet
S ahogy a katonák beléptek
Mikor az utolsó gyertyák elégtek
Sáros csizmájukat láttad csak
Zokogó apád könnyein át
A fájdalom keserű-fintorát
Mikor anyád csak téged ölelt
S földön fekvő apádért
Némán hangtalan kiállt
Emlékezz majd
Emlékezz arra is
Mikor elbúcsúztál volna családodtól
Ott a fekete vonatnál
Hogy meg halt minden szó
S árvaság borult reád
Mert nem láttál már mást
Csak apádnak s anyádnak
Könnyektől áztatott
Lábnyomát
