Múlt, jelen, jövő – Közös úton

„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” Jókai Annától származik e gondolat, mely mottóul szolgálhat a február 23-án megrendezett Közéleti Klub programjának, hiszen ezen az estén a cigányság múltjáról, jelenünk gondjairól és örömeiről, és jövőbeni terveinkről, álmainkról volt szó Békésen.

Az esemény címével összhangban az este a múlt felidézésével kezdődött. A Reményhír Intézmény Eötvös József Általános Iskola tanulói cigány népismereti műsorukban a megjelent népes nézősereg örömére felidézték az elődök szokásait, vándorlását. Kocsorné Csató Éva tanítónő nemcsak betanította kis tanítványait, hanem maga is elmondott egy mesét. Előadása teljesen autentikus volt, hiszen cigányasszonynak öltözve, ízes beszédével elvarázsolta a közönséget. Ezután Farkas Mihály tanár úr vezetésével a zene és a tánc vette át a főszerepet, együtt énekelt és táncolt kicsi és nagy. A leginkább szívhez szóló az volt, mikor a Cigány himnusz hangzott el.

Az este további részében a két pedagógussal Szeverényi Barnabás beszélgetett. A vendégeknek nem kellett bemutatkozniuk, hiszen mindenki jól ismeri őket, de azért tanulságos volt hallani Éva néni munkájáról, arról, hogy mi volt az oka, illetve mi motiválta őt abban, hogy a cigány népismeret tanítását tűzte ki célul, s még a cigány nyelvet is megtanulta. Megtudtuk, hogy már 30 éve tanított ebben az iskolában, amikor is elkezdte ez irányú tanulmányait, ennyi év tapasztalatával felvértezve ugyanis úgy ítélte meg, hogy pedagógiai munkája még eredményesebb lehet, ha a gyerekekkel megismerteti a cigányság hagyományait, és a nyelvét. S ez pozitívan hathat a gyerekekkel, illetve a családjaikkal való kapcsolatra is. Az elmúlt néhány év eredményei bebizonyították, hogy a döntés helyes volt.  Misi bácsi pedig elmondta, hogyan és milyen erőfeszítések árán szerezte meg felnőtt fejjel diplomáját. Mindenkinek példát mutathat ars poétikája: „amit elkezdek, azt teljes energia bedobással végig is csinálom.

Majd mindketten napi munkájukról beszéltek, nem kikerülve a nehézségeket sem. A diskurzus során a legnagyobb hangsúlyt az kapta, mennyire fontos, hogy a gyerekek ismerjék meg a cigányság múltját, hagyományait, milyen hatalmas segítség lehet ez a jelen oktató-nevelő munkájában, s biztosítékul szolgálhat a jövő formálásában. Ugyanakkor a közös út, egymás kultúrájának megismerése mindannyiunkat gazdagít. Kiemelendő még, hogy mindketten úgy ítélik meg, hogy az az út, amelyen jár ez az iskola, jó irányba visz, a gyerekek a Reményhír Intézmény kebelében megkapják mindazt, ami hozzá segíti őket, hogy a nagyobb közösségekbe beilleszkedve dolgos, sikeres életpályát fussanak be. És nem mellékes, hogy ehhez itt ideológiai támaszt is kapnak.

Kocsorné Csató Éva „három igazsága”, melyet mindig az első szülői értekezleten szokott elmondani, jól összefoglalja ennek az estének a végső üzenetét. Az első: itt nem számít a bőrszín, a nemzetiségi hovatartozás, csak egy a lényeg, ki mit és hogyan cselekszik. A második: a szülőnek, pedagógusnak, gyereknek csak egy célja lehet. A harmadik igazság pedig, hogy a gyermek olyan valamit kap itt tanítójától, ami egész életében elkíséri. Ekkor tanulja meg a legfontosabbat, az írás és olvasás tudományát.

Ezt az eseményt a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió, a „Remény-Híd”- Békésen élő hátrányos csoportok felzárkóztatása című projekt keretében szervezte meg.