Oktatás a reménység jegyében

Nem mindig könnyű, ám nemes feladatra vállalkoztak Kiskunhalason és Kiskunmajsán a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziónak tagjai, ahová azért érkeztek, hogy segítséget nyújtsanak az Ukrajnából menekült gyermekek számára az oktatásban.

Kellő nyitottsággal fogadta a Kiskunhalason elszállásolt menekült család tagjai a missziósokat, akik az MPE OCM kriziskezelő holisztikus programjának keretében látogatták meg őket a Samaritan’s Purse Canada szervezet támogatásával. Mivel az öt testvérből egy még csecsemő volt, így négy „kisdiák” vett részt a programban.

 „Az oktatás feltételei folyamatosan bővültek, alkalomról-alkalomra egyre több eszköz állt a rendelkezésünkre a feladat elvégzéséhez” – fogalmazta meg a Hankoszki Zsuzsanna fejlesztőpedagógus.

A család egyik tagja a kilenc éves Anasztázia volt, akinek a személyében egy igazán nyitott, kedves, barátságos kislányt ismerhettünk meg. Bár az édesanyja szerint nem nagyon járhatott óvodába, mert gyakran betegeskedett, a problémamegoldó és logikai képessége mégis megfelelőnek bizonyult.

„A hatéves Sanyikával – akinek magatartási problémai akadtak – már nehezebb dolgunk volt, de ő a mozgásfejlesztéses feladatokat kifejezetten szerette. Hamar kiderült, hogy a fiatal anyuka sincs könnyű helyzetben, már az első alkalommal nyitott szívvel beszélt a családi helyzetükről. Örömmel töltötte el a szívünket, amikor megtudtuk, hogy az evangélium sem ismeretlen számukra, hiszen, mint mondták otthonukban is rendszeresen jártak gyülekezetbe” – emelte ki a szakember.

A gyermekek hamar bizalmukba fogadták a misszió munkatársait, és saját elmondásuk szerint várják a foglalkozásokat, alapvetően könnyen kapcsolódnak bármilyen feladathoz.

Kiskunmajsán első alkalommal három gyermek, Sámuel, Magdus és Georgina fogadta az oktatás vezetőjét, bár az utóbbi később hazament Ukrajnába, így nem vett részt a foglalkozásokon. Mivel ismeretlen terepre indult az oktató, ezért különféle korosztályhoz illő eszközökkel „szerelkezett fel”, ami között például a társasjáték is szerepelt.  A bemutatkozó beszélgetés fő témája mi más is lehetett volna, mint a háború, de a hithez való viszonyukról is, jövőbeni terveikről is szívesen beszélgettek a gyermekek, ez a fajta nyitottság pedig jó alapot teremtett a későbbi együttműködésre.

A mostani munkában is az az Istentől kapott reménység hajtja a résztvevőket, amely hirdeti, hogy utolsókból is lehetnek elsők, felemeli a legkisebbeket.  Ez a reménység az a hajtómotor, mely napról napra viszi a segítő csapatot előrébb.